- Szoffy ébresztő !Itt vagyunk!- keltett fel anya mély álmomból.
Lassan kinyitottam a szemem és elzsibbadt kézzel próbáltam feltápászkodni, hogy kinézni a kocsi ablakán.
- Üdv az új otthonunkban!- szólalt meg Nick a volánnál.
Mikor megláttam azt a hatalmas házat amely mellett parkoltunk az óriási udvarral azt hittem még mindig álmodok.
Mindenki rögtön kiugrott a kocsiból , és én persze hátramaradva csak bámultam ki a fejemből.
- Mi van máris hercegnőnek érzed magad? - incselkedett Jacky.
- Nem! - válaszoltam sértődötten és kimásztam a kocsinkból.
A család eszeveszett sebességgel rohant az új otthonunk felé, versenyezve, ki ér oda előbb, viszont én csak bámészkodva lépdeltem a lépcsőn felfele, s mikor beértem a házba nem hittem a szememnek. A sarkokban üvegfalak voltak, balra csigalépcsőt fedeztem fel jobbra pedig egy hosszú bár pultot ami egyenesen egy nagy kávézóhoz húzott el.
- Jesszusom hány szobánk van? - hallatszott Jacky hangja az emeletről.
- 130! Szerinted egy két szobás házat lehet szállodának nevezni? - válaszolta Nick a pult alól felnézve.
- Remélem nemsokára meghozzák a cuccokat. - lépett ki anya a pult mögötti ajtón. Bizonyára valami konyha féleség lehetett ott...
Mit sem törődve a családdal, én először a hátsó kertet óhajtottam megnézni, ugyanis nagyon kíváncsi voltam milyen, így hát átrohantam a kávézón és elhúztam a függönyt, ami az üveg ajtót, s a látványt takarta. A szemem megcsillant, amint megláttam a hatalmas udvart, majd kirántottam az ajtót és boldogan elkezdtem futkározni az óriási udvaron ami kb. fél focipálya méretű volt. Hátul pedig egy színpad állt. Szemkápráztató volt a látvány.
- Stipi stopi én szobám!!! - kiáltott le Jacky a bal oldali erkélyről, én pedig felsikítottam.
- A jobb oldali az enyém!! - kiabáltam torkom szakadtából, és rohantam be a házba hogy megnézzem a kertre nyíló erkélyes szobámat.
Amint felértem, mit sem törődve a szobám elrendezésének tervezgetésével, rögtön az erkélyhez futottam, kitártam az ajtót jó nagyra, és beszívtam újból a friss levegőt. A látvány még csodásabb volt, mint a kertből. Mégis éreztem valami ürességet… úgy éreztem nem vagyok otthon, de mivel pozitívan gondolkozok, gondoltam majdcsak hozzászokok, mégis bánat ült az arcomra. Tudtam, hogy miért nem érzem otthon magam. Egyedül voltam. Barátoktól távol, s attól féltem, hogy nehéz lesz beilleszkedni, de mégis mosolyogva mentem le a földszintre, még ha szomorú is voltam.
- Megnézem az erdőt. - fordultam anyához aki épp egy számot tárcsázott.
- Rendben, de ne legyél sokáig! Neked is kell segíteni a pakolásban!
- És vigyázz a farkasokkal! Nem olyanok amilyennek te képzeled őket!- mosolygott gonoszan a bátyám.
- Nézz utána!- vágtam vissza, és felhúztam az orrom.
- Minek? Te egy élő farkasenciklopédia vagy.
- Akkor miért nem hiszel az enciklopédiák?
- Mert már a tesód vagyok!
Nem igazán értettem ezzel mit akar mondani. De hagytam a fenébe és egy üres könyvel a kezemben hátrahagytam őket.
Megkerültem a ház kerítését és a mellettünk álló területre léptem, amit nevezhetnék farkasok területének is.
Ez tetszett a legjobban ebben a helyben, hogy akár láthatok farkasokat is életnagyságban… otthon nem igazán sikerült ezt az élményt átélni.
Csak lépdeltem az avarban, és minden hangra felfigyeltem de egy állatot sem láttam.
Egyszer csak egy csodás tájhoz értem… egy sziklaszírten álltam, és innen nagyon jól lehetett látni a naplementét valószínűleg. Úgy döntöttem ez lesz az a hely, ahol a napjaim összefoglalóját fogom leírni, ebbe a kis üres füzetecskébe, így hát leültem, és lábamat lógatva elkezdtem írni.
"Kedves Naplóm! A lakásunk csodálatos és az udvar
is hatalmas, csak egy valamit hiányolok, a..."
Annyira megrémültem, amint felfogtam, hogy az előbb leugrott mellettem egy srác, hatalmasak kiáltva, hogy hatalmasat ugrottam.
- Héé Várj meg minket is!!!- ugrottak utána többen is.
- Jézusom!!- álltam fel a fejemet fogva, s utánuk néztem, hogy még élnek e.
- Nyugi ez csak szabad ugrás!- hallatszott mögülem egy kedves hang, amitől jobban megrémültem, mint ezelőtt.
Hátra fordultam és megláttam egy rövid, fekete hajú, magas izmos srácot akin hála istennek volt felső, nem úgy mint az előbbi incidensenken.
Csak bámultam mint aki még sosem látott izmos embert, és próbáltam felfogni, hogy hozzám szóltak itt, a semmi közepén.
- Ömm... új agy erre? Én Jacob Black Vagyok! Örvendek!- nyújtotta felém a kezét és mire már tette volna le, elkaptam és kezet ráztunk.
Nagy erős keze forró volt, és selymes.
- Igen új vagyok! Sophia Tisdale! - válaszoltam zavartan, végre reagálva valamire.
- Bocsáss meg hogy a barátaim rád ijesztettek, csak nálunk ez már rutinból meg minden nap.- húzta el a száját.
- Ó ugyan nincs semmi baj! – hadartam, és rám mosolygott én pedig nem bírtam ellenállni a viszonzásnak.
- És merre laktok? – kérdezte pár másodperc csönd elteltével.
- Itt nem messze! Most lettünk tulajdonosai egy szállodának...- pironkodtam. Most biztos gazdag csitrinek fog nézni.
- Eltévedtél?- ezen a kérdésén jól elszórakozott és én is mosolyogtam… valahol a tudat alattimban sejtettem, hogy ez lesz a következő kérdés.
- Nem! Nem érzem otthon magam és úgy gondoltam elnézek az erdőbe amihez valószínűleg jobban fogok kötődni, mivel imádom a természetet és örülnék egy két farkasnak. – hadartam, és kicsit megkönnyebbültem… látszott az arcán, hogy megdöbben.
- Farkasoknak?- nézett rám csodálkozva.
- Igen! Farkas mániás vagyok. A bátyám szerint pedig farkasenciklopédia.- ezen jót nevettünk, amíg meg nem szólalt a telefogom.
- Halló? – vettem fel.
- Gyere megérkeztek a cuccok!Ne várd el tőlünk hogy neked is elpakoljunk! - szólalt meg Jacky a telefonba.
- Oké megyek! 10-15 perc és ott vagyok!- tettem le a telefont a szememet forgatva.
- Elkísérhetlek? - kérdezte udvariasan Jacob.
- Hát ha van kedved akkor...
- Örömmel!- mosolygott rám megint azzal az ellenállhatatlan mosollyal.
Majd elindultunk vissza a házunkhoz és közben jót beszélgettünk, majd később jól elszórakoztunk azon hogy milyen hobbijaink és egyéb dolgaink vannak.
Mikor a házunkhoz értünk egy farkas üvöltés hangzott a távolból. Jake szája legörbült és rám nézett.
- Ha van kedved később beugrok és bemutathatnám neked La Pusht. – mosolyodott el, és majd kicsattantam az örömtől, hogy most tényleg barátkozni akar velem.
- Hát persze hogy van kedvem!
- Oké! Hányra jöjjek érted? 3óra jó lesz?
- Persze!
- Hát akkor… szia! – köszönt el, és visszafutott az erdőbe.
Még én is utánakiabáltam, egy „Majd találkozunk” szöveget, és elkezdtem rohanni haza, hogy mihamarabb el tudjam végezni a munkát, mire értem jön.
- Mi van? Máris pasizol? – kezdte a csipkelődést Jacky, amint beléptem az ajtón.
Egy sötét pillantást vetettem a bátyám felé akinek sikerült elrontani a kedvemet.
- Nem!- válaszoltam mérgesen.
- Jól van na! Csak kérdeztem!
- A kezed járjon ne a szád!- mondta Nick Jackynek.
- De én már készen vagyok a negyedével ő meg még csak most jött vissza a kirándulásából.
Nick rám nézett és indultam is mondania sem kellett, máris futottam a szobámba.
- Igen de ő inkább barátkozást választotta előbb! Te is mehettél volna !
Azt hogy Jacky mit válaszolt erre, már nem hallottam tisztán, ugyanis már az ajtómon belül voltam, és mikor megláttam a rengeteg dobozt mindenhol, egy lemondó sóhaj hagyta el a számat.
Amiket Jake szavai után éreztem abból nem lett semmi. Elment teljesen a kedvem a pakolástól, viszont hamar akartam végezni , így nekikezdtem nagy nehezen a munkának.
Lassan kinyitottam a szemem és elzsibbadt kézzel próbáltam feltápászkodni, hogy kinézni a kocsi ablakán.
- Üdv az új otthonunkban!- szólalt meg Nick a volánnál.
Mikor megláttam azt a hatalmas házat amely mellett parkoltunk az óriási udvarral azt hittem még mindig álmodok.
Mindenki rögtön kiugrott a kocsiból , és én persze hátramaradva csak bámultam ki a fejemből.
- Mi van máris hercegnőnek érzed magad? - incselkedett Jacky.
- Nem! - válaszoltam sértődötten és kimásztam a kocsinkból.
A család eszeveszett sebességgel rohant az új otthonunk felé, versenyezve, ki ér oda előbb, viszont én csak bámészkodva lépdeltem a lépcsőn felfele, s mikor beértem a házba nem hittem a szememnek. A sarkokban üvegfalak voltak, balra csigalépcsőt fedeztem fel jobbra pedig egy hosszú bár pultot ami egyenesen egy nagy kávézóhoz húzott el.
- Jesszusom hány szobánk van? - hallatszott Jacky hangja az emeletről.
- 130! Szerinted egy két szobás házat lehet szállodának nevezni? - válaszolta Nick a pult alól felnézve.
- Remélem nemsokára meghozzák a cuccokat. - lépett ki anya a pult mögötti ajtón. Bizonyára valami konyha féleség lehetett ott...
Mit sem törődve a családdal, én először a hátsó kertet óhajtottam megnézni, ugyanis nagyon kíváncsi voltam milyen, így hát átrohantam a kávézón és elhúztam a függönyt, ami az üveg ajtót, s a látványt takarta. A szemem megcsillant, amint megláttam a hatalmas udvart, majd kirántottam az ajtót és boldogan elkezdtem futkározni az óriási udvaron ami kb. fél focipálya méretű volt. Hátul pedig egy színpad állt. Szemkápráztató volt a látvány.
- Stipi stopi én szobám!!! - kiáltott le Jacky a bal oldali erkélyről, én pedig felsikítottam.
- A jobb oldali az enyém!! - kiabáltam torkom szakadtából, és rohantam be a házba hogy megnézzem a kertre nyíló erkélyes szobámat.
Amint felértem, mit sem törődve a szobám elrendezésének tervezgetésével, rögtön az erkélyhez futottam, kitártam az ajtót jó nagyra, és beszívtam újból a friss levegőt. A látvány még csodásabb volt, mint a kertből. Mégis éreztem valami ürességet… úgy éreztem nem vagyok otthon, de mivel pozitívan gondolkozok, gondoltam majdcsak hozzászokok, mégis bánat ült az arcomra. Tudtam, hogy miért nem érzem otthon magam. Egyedül voltam. Barátoktól távol, s attól féltem, hogy nehéz lesz beilleszkedni, de mégis mosolyogva mentem le a földszintre, még ha szomorú is voltam.
- Megnézem az erdőt. - fordultam anyához aki épp egy számot tárcsázott.
- Rendben, de ne legyél sokáig! Neked is kell segíteni a pakolásban!
- És vigyázz a farkasokkal! Nem olyanok amilyennek te képzeled őket!- mosolygott gonoszan a bátyám.
- Nézz utána!- vágtam vissza, és felhúztam az orrom.
- Minek? Te egy élő farkasenciklopédia vagy.
- Akkor miért nem hiszel az enciklopédiák?
- Mert már a tesód vagyok!
Nem igazán értettem ezzel mit akar mondani. De hagytam a fenébe és egy üres könyvel a kezemben hátrahagytam őket.
Megkerültem a ház kerítését és a mellettünk álló területre léptem, amit nevezhetnék farkasok területének is.
Ez tetszett a legjobban ebben a helyben, hogy akár láthatok farkasokat is életnagyságban… otthon nem igazán sikerült ezt az élményt átélni.
Csak lépdeltem az avarban, és minden hangra felfigyeltem de egy állatot sem láttam.
Egyszer csak egy csodás tájhoz értem… egy sziklaszírten álltam, és innen nagyon jól lehetett látni a naplementét valószínűleg. Úgy döntöttem ez lesz az a hely, ahol a napjaim összefoglalóját fogom leírni, ebbe a kis üres füzetecskébe, így hát leültem, és lábamat lógatva elkezdtem írni.
"Kedves Naplóm! A lakásunk csodálatos és az udvar
is hatalmas, csak egy valamit hiányolok, a..."
Annyira megrémültem, amint felfogtam, hogy az előbb leugrott mellettem egy srác, hatalmasak kiáltva, hogy hatalmasat ugrottam.
- Héé Várj meg minket is!!!- ugrottak utána többen is.
- Jézusom!!- álltam fel a fejemet fogva, s utánuk néztem, hogy még élnek e.
- Nyugi ez csak szabad ugrás!- hallatszott mögülem egy kedves hang, amitől jobban megrémültem, mint ezelőtt.
Hátra fordultam és megláttam egy rövid, fekete hajú, magas izmos srácot akin hála istennek volt felső, nem úgy mint az előbbi incidensenken.
Csak bámultam mint aki még sosem látott izmos embert, és próbáltam felfogni, hogy hozzám szóltak itt, a semmi közepén.
- Ömm... új agy erre? Én Jacob Black Vagyok! Örvendek!- nyújtotta felém a kezét és mire már tette volna le, elkaptam és kezet ráztunk.
Nagy erős keze forró volt, és selymes.
- Igen új vagyok! Sophia Tisdale! - válaszoltam zavartan, végre reagálva valamire.
- Bocsáss meg hogy a barátaim rád ijesztettek, csak nálunk ez már rutinból meg minden nap.- húzta el a száját.
- Ó ugyan nincs semmi baj! – hadartam, és rám mosolygott én pedig nem bírtam ellenállni a viszonzásnak.
- És merre laktok? – kérdezte pár másodperc csönd elteltével.
- Itt nem messze! Most lettünk tulajdonosai egy szállodának...- pironkodtam. Most biztos gazdag csitrinek fog nézni.
- Eltévedtél?- ezen a kérdésén jól elszórakozott és én is mosolyogtam… valahol a tudat alattimban sejtettem, hogy ez lesz a következő kérdés.
- Nem! Nem érzem otthon magam és úgy gondoltam elnézek az erdőbe amihez valószínűleg jobban fogok kötődni, mivel imádom a természetet és örülnék egy két farkasnak. – hadartam, és kicsit megkönnyebbültem… látszott az arcán, hogy megdöbben.
- Farkasoknak?- nézett rám csodálkozva.
- Igen! Farkas mániás vagyok. A bátyám szerint pedig farkasenciklopédia.- ezen jót nevettünk, amíg meg nem szólalt a telefogom.
- Halló? – vettem fel.
- Gyere megérkeztek a cuccok!Ne várd el tőlünk hogy neked is elpakoljunk! - szólalt meg Jacky a telefonba.
- Oké megyek! 10-15 perc és ott vagyok!- tettem le a telefont a szememet forgatva.
- Elkísérhetlek? - kérdezte udvariasan Jacob.
- Hát ha van kedved akkor...
- Örömmel!- mosolygott rám megint azzal az ellenállhatatlan mosollyal.
Majd elindultunk vissza a házunkhoz és közben jót beszélgettünk, majd később jól elszórakoztunk azon hogy milyen hobbijaink és egyéb dolgaink vannak.
Mikor a házunkhoz értünk egy farkas üvöltés hangzott a távolból. Jake szája legörbült és rám nézett.
- Ha van kedved később beugrok és bemutathatnám neked La Pusht. – mosolyodott el, és majd kicsattantam az örömtől, hogy most tényleg barátkozni akar velem.
- Hát persze hogy van kedvem!
- Oké! Hányra jöjjek érted? 3óra jó lesz?
- Persze!
- Hát akkor… szia! – köszönt el, és visszafutott az erdőbe.
Még én is utánakiabáltam, egy „Majd találkozunk” szöveget, és elkezdtem rohanni haza, hogy mihamarabb el tudjam végezni a munkát, mire értem jön.
- Mi van? Máris pasizol? – kezdte a csipkelődést Jacky, amint beléptem az ajtón.
Egy sötét pillantást vetettem a bátyám felé akinek sikerült elrontani a kedvemet.
- Nem!- válaszoltam mérgesen.
- Jól van na! Csak kérdeztem!
- A kezed járjon ne a szád!- mondta Nick Jackynek.
- De én már készen vagyok a negyedével ő meg még csak most jött vissza a kirándulásából.
Nick rám nézett és indultam is mondania sem kellett, máris futottam a szobámba.
- Igen de ő inkább barátkozást választotta előbb! Te is mehettél volna !
Azt hogy Jacky mit válaszolt erre, már nem hallottam tisztán, ugyanis már az ajtómon belül voltam, és mikor megláttam a rengeteg dobozt mindenhol, egy lemondó sóhaj hagyta el a számat.
Amiket Jake szavai után éreztem abból nem lett semmi. Elment teljesen a kedvem a pakolástól, viszont hamar akartam végezni , így nekikezdtem nagy nehezen a munkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése