A film közben elég sokszor bújtam Jakehez.ó, és mikor vége lett, akkor tértem észhez hogy minden erőmmel szorítom Jacob, mint egy 5éves kisgyerek, amikor nem akar felszállni a hullámvasútra. Tiszta ciki volt mikor Byron elkezdett cukkolni.
- Na találtál valaki mást? - kérdezte mosolyogva, és erre Jake is elmosolyodott.
Persze rögtön eltoltam magam tőle és megint durcás képet vágtam, de Jake visszahúzott és jobb kezével átölelt.
- Legalább kölcsönös. - szólalt meg a bátyám is, és Jacob kiállt mellettem.
Elkezdte kergetni Jackyt kiüldözve a szobámból, mi meg nyúltunk a kacagástól, ahogy az első szintekről Jacky kiáltásait hallgattunk… főleg akkor nevettünk a legtöbbet, amikor Jacky visszafutott, és rémült arccal futott a legbiztonságosabb helyre a szobámban.
Lassan Jacob is visszakullogott a hasát fogva a nevetéstől.
- Mi van?-kérdeztem vigyorogva.
- Én nem megyek ki! – hallatszott a válasz az ágy alól, amire megint hatalmasat nevettünk, de Jacob sikeresen megtörte ezt a hangzavart.
- Nem megyünk ki az erdőbe?-kerdezte
Mindenki komoly arccal ránézett rémülten Jacobra tekintve, majd megszólaltam.
- Jó ötlet!
- Ja!! Ezt akkoriban is meg akartuk csinálni amikor még általánosba jártunk. Csak akkor nem engedtek el. - mondta Ashley már ő is mosolyogva. Úgy látszott mindenki beleegyezett, ígyhát elindultunk lefelé, majd az ajtónál mindenki megállt.
Korom sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak, és egy kis kacarászással elindultunk a kapu felé és minden egyes árnyékot észre vettünk, amit csak észre lehetett venni, majd egy farkas üvöltésre annyira megrémültünk hogy majdnem összeestünk.
- Jézusom! Mi lesz veletek az erdőben? Még csak a kapunál vagyunk és máris rémüldöztök? –nevetett ki minket Jake.
- Te biztos hozzászoktál már de tudod ahol mi lakunk nem mászkálnak mindenfelé farkasok. -morgott rá Layla.
Elhallgatva mentünk tovább. Jake csak mosolygott és én mindenféle képen a legtávolabb helyezkedtem el tőle, majd arra a tisztásra értünk ahol délelőtt láttam Jaket farkasként.
Ott letelepedtünk kicsit és elkezdtünk beszélgetni hogy ki miben hisz... "szellemek,szörnyek stb..."
Egyszer csak megmozdult egy bokor mögöttem.
Halálra rémültem és Jakehez húztam magam. Csak rezgett és nem jött ki belőle semmi.
- Biztosan szellemek. - mondta Layla nyugodtan. Már hozzá volt szokva az ilyen ügyekhez.
Lylával amikor még kissebbek voltunk rengeteget szellemeskedtünk. Szellemet űztünk és boszorkánykodtunk… szellemeket idéztünk, és még minden mást is kipróbáltunk.
- Nem hiszem. - mondta Jake komoly arccal.
Én csak figyeltem, és Jake remegésére felállt a szőr a hátamon. A bokor csak rezgett és rezgett nem akarta abbahagyni.Mindenki azt figyelte, még Jake is rémült arcot vágott, én pedig erre a rezzenéstelen arcra a sírás szélén álltam.
Aztán abbamaradt a mozgás és kiugrott belőle egy... mókus.
Akkorát nevettünk hogy a mókus elmenekült és oldalba böktem Jaket. Tudta hogy csak egy ártalmatlan állat és engem akart vele halálra rémíteni.
- Szemét! - mondtam Jakenek hisztis hangon és ugyanúgy odabújtam a mellkasához mint egykor Byronhoz.
Még mindig nevettünk míg egy farkas üvöltés nem hallatszott.
Felnéztem Jacobra szomorúan. Nem akartam hogy elmenjen, de Jake meg se mozdult csak mosolygott tovább és ez megnyugtatott.
- Tényleg! Te el kéredzkedtél otthonról? – kérdezte Lyla
- Nem de Billy mindig elenged akárhova akarok menni. Szóval felesleges szólnom. Már megszokta.
Ezen mind elkezdtük a "Bárcsak ilyenek lennének az én szüleim is" témát. Jól elbeszélgettünk a korom sötétbe majd mikor már egy kicsit világos lett, észbe kaptunk hogy vajon hány óra lehet, így elkezdtünk visszaballagni, és mind olyanok voltunk mintha tegnap az egész napot átaludtuk volna… fittek, és kipihentek.
Mikor hazaértünk próbáltunk halkan beosonni az ajtón és felmenni a szobámba de a kis kacajok felkeltették anyát.
- Ti meg hol jártatok. - kérdezte álmosan.
- ÖÖÖ.... - gondolkodott Byron de anya belekotyogott.
- Szoffy tőled kérdem! - mondta anya.
- Hogy a macska rúgja meg. - suttogtam.
- Na? - siettetett anya. Tudta jól hogy én nem tudok hazudni.
- ÖÖÖ…- kezdtem- kimentünk egyet sétálni.
- A tegnapi ruhátokban?
- Még tegnap. – vallottam egy kis szünet után, és tudom hogy ezért még kapni fogok a többiektől ha anya kifakad.
- És gondolom kupit hagytatok... Na irány felfelé összepakolni én pedig csinálom a reggelit. 10 órakor lesz a megnyitó, este pedig egy bál féleség. Szóval menjetek el venni magatoknak egy szép ruhát, adok kártyát de csak egy bizonyos keretig vásárolhattok! – mondta és megörülve egymásra néztünk.
- Jake titeket is várunk az apáddal! - mondta anya bezárólag.
- Rendben! Itt leszünk! - válaszolt mosolyogva.
Anya bólintott egyet és indult is a konyha felé, mi meg feliszkoltunk a szobámba és kitakarítottunk.
Kb. 5re értünk haza és 7re lettünk készen köszönhető a párnacsatának amit a fiúk robbantottak ki, és mikor végeztünk Jake leszaladt mi pedig fennmaradtunk és nagy örömömre elkezdtünk beszélgetni Jacobról. Úgy látszik mindenki nagyon megkedvelte, és ezen nem is csodálkoztam ugyanis iszonyú jó fej srác és nagyon aranyos.
- Remélem olyan jó barátod lesz mint én, sőt jobb is. - mondta lehangoltan Byron.
Elszomorodtam és odamentem hozzá átölelni. Nem mondtam egy szót sem. Én is nagyon reméltem hogy így lesz, de Byronnál jobb barátot nem igazán lehetett elképzelni, hisz minden meg volt benne ami egy igazi baráthoz kell.
- Gyertek enni! Kész a kaja! - kiáltott fel anya.
Lementünk és Jake a konyha ajtóban állt. Csak figyelt minket, ahogy lejövünk, majd elvett egy tányért a pultról és elfoglalta a helyét az úgynevezett "asztalunknál" ahol tegnap ücsörögtünk.
- -Jó étvágyat!-mondta anya, amit a szemünk elé termett az étel, majd kórusban ismételtük.
Ez a rántotta most valamivel másabb volt mint az előzők és észrevettem mindenki arcán ezt a felismerést.
- Mit raktál bele anya? - kérdeztem.
- Jacob rakott bele valamit. - mondta és mindannyian Jakere szegeztük a tekintetünket.
- Családi titok! - válaszolta vigyorogva.
- Na találtál valaki mást? - kérdezte mosolyogva, és erre Jake is elmosolyodott.
Persze rögtön eltoltam magam tőle és megint durcás képet vágtam, de Jake visszahúzott és jobb kezével átölelt.
- Legalább kölcsönös. - szólalt meg a bátyám is, és Jacob kiállt mellettem.
Elkezdte kergetni Jackyt kiüldözve a szobámból, mi meg nyúltunk a kacagástól, ahogy az első szintekről Jacky kiáltásait hallgattunk… főleg akkor nevettünk a legtöbbet, amikor Jacky visszafutott, és rémült arccal futott a legbiztonságosabb helyre a szobámban.
Lassan Jacob is visszakullogott a hasát fogva a nevetéstől.
- Mi van?-kérdeztem vigyorogva.
- Én nem megyek ki! – hallatszott a válasz az ágy alól, amire megint hatalmasat nevettünk, de Jacob sikeresen megtörte ezt a hangzavart.
- Nem megyünk ki az erdőbe?-kerdezte
Mindenki komoly arccal ránézett rémülten Jacobra tekintve, majd megszólaltam.
- Jó ötlet!
- Ja!! Ezt akkoriban is meg akartuk csinálni amikor még általánosba jártunk. Csak akkor nem engedtek el. - mondta Ashley már ő is mosolyogva. Úgy látszott mindenki beleegyezett, ígyhát elindultunk lefelé, majd az ajtónál mindenki megállt.
Korom sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak, és egy kis kacarászással elindultunk a kapu felé és minden egyes árnyékot észre vettünk, amit csak észre lehetett venni, majd egy farkas üvöltésre annyira megrémültünk hogy majdnem összeestünk.
- Jézusom! Mi lesz veletek az erdőben? Még csak a kapunál vagyunk és máris rémüldöztök? –nevetett ki minket Jake.
- Te biztos hozzászoktál már de tudod ahol mi lakunk nem mászkálnak mindenfelé farkasok. -morgott rá Layla.
Elhallgatva mentünk tovább. Jake csak mosolygott és én mindenféle képen a legtávolabb helyezkedtem el tőle, majd arra a tisztásra értünk ahol délelőtt láttam Jaket farkasként.
Ott letelepedtünk kicsit és elkezdtünk beszélgetni hogy ki miben hisz... "szellemek,szörnyek stb..."
Egyszer csak megmozdult egy bokor mögöttem.
Halálra rémültem és Jakehez húztam magam. Csak rezgett és nem jött ki belőle semmi.
- Biztosan szellemek. - mondta Layla nyugodtan. Már hozzá volt szokva az ilyen ügyekhez.
Lylával amikor még kissebbek voltunk rengeteget szellemeskedtünk. Szellemet űztünk és boszorkánykodtunk… szellemeket idéztünk, és még minden mást is kipróbáltunk.
- Nem hiszem. - mondta Jake komoly arccal.
Én csak figyeltem, és Jake remegésére felállt a szőr a hátamon. A bokor csak rezgett és rezgett nem akarta abbahagyni.Mindenki azt figyelte, még Jake is rémült arcot vágott, én pedig erre a rezzenéstelen arcra a sírás szélén álltam.
Aztán abbamaradt a mozgás és kiugrott belőle egy... mókus.
Akkorát nevettünk hogy a mókus elmenekült és oldalba böktem Jaket. Tudta hogy csak egy ártalmatlan állat és engem akart vele halálra rémíteni.
- Szemét! - mondtam Jakenek hisztis hangon és ugyanúgy odabújtam a mellkasához mint egykor Byronhoz.
Még mindig nevettünk míg egy farkas üvöltés nem hallatszott.
Felnéztem Jacobra szomorúan. Nem akartam hogy elmenjen, de Jake meg se mozdult csak mosolygott tovább és ez megnyugtatott.
- Tényleg! Te el kéredzkedtél otthonról? – kérdezte Lyla
- Nem de Billy mindig elenged akárhova akarok menni. Szóval felesleges szólnom. Már megszokta.
Ezen mind elkezdtük a "Bárcsak ilyenek lennének az én szüleim is" témát. Jól elbeszélgettünk a korom sötétbe majd mikor már egy kicsit világos lett, észbe kaptunk hogy vajon hány óra lehet, így elkezdtünk visszaballagni, és mind olyanok voltunk mintha tegnap az egész napot átaludtuk volna… fittek, és kipihentek.
Mikor hazaértünk próbáltunk halkan beosonni az ajtón és felmenni a szobámba de a kis kacajok felkeltették anyát.
- Ti meg hol jártatok. - kérdezte álmosan.
- ÖÖÖ.... - gondolkodott Byron de anya belekotyogott.
- Szoffy tőled kérdem! - mondta anya.
- Hogy a macska rúgja meg. - suttogtam.
- Na? - siettetett anya. Tudta jól hogy én nem tudok hazudni.
- ÖÖÖ…- kezdtem- kimentünk egyet sétálni.
- A tegnapi ruhátokban?
- Még tegnap. – vallottam egy kis szünet után, és tudom hogy ezért még kapni fogok a többiektől ha anya kifakad.
- És gondolom kupit hagytatok... Na irány felfelé összepakolni én pedig csinálom a reggelit. 10 órakor lesz a megnyitó, este pedig egy bál féleség. Szóval menjetek el venni magatoknak egy szép ruhát, adok kártyát de csak egy bizonyos keretig vásárolhattok! – mondta és megörülve egymásra néztünk.
- Jake titeket is várunk az apáddal! - mondta anya bezárólag.
- Rendben! Itt leszünk! - válaszolt mosolyogva.
Anya bólintott egyet és indult is a konyha felé, mi meg feliszkoltunk a szobámba és kitakarítottunk.
Kb. 5re értünk haza és 7re lettünk készen köszönhető a párnacsatának amit a fiúk robbantottak ki, és mikor végeztünk Jake leszaladt mi pedig fennmaradtunk és nagy örömömre elkezdtünk beszélgetni Jacobról. Úgy látszik mindenki nagyon megkedvelte, és ezen nem is csodálkoztam ugyanis iszonyú jó fej srác és nagyon aranyos.
- Remélem olyan jó barátod lesz mint én, sőt jobb is. - mondta lehangoltan Byron.
Elszomorodtam és odamentem hozzá átölelni. Nem mondtam egy szót sem. Én is nagyon reméltem hogy így lesz, de Byronnál jobb barátot nem igazán lehetett elképzelni, hisz minden meg volt benne ami egy igazi baráthoz kell.
- Gyertek enni! Kész a kaja! - kiáltott fel anya.
Lementünk és Jake a konyha ajtóban állt. Csak figyelt minket, ahogy lejövünk, majd elvett egy tányért a pultról és elfoglalta a helyét az úgynevezett "asztalunknál" ahol tegnap ücsörögtünk.
- -Jó étvágyat!-mondta anya, amit a szemünk elé termett az étel, majd kórusban ismételtük.
Ez a rántotta most valamivel másabb volt mint az előzők és észrevettem mindenki arcán ezt a felismerést.
- Mit raktál bele anya? - kérdeztem.
- Jacob rakott bele valamit. - mondta és mindannyian Jakere szegeztük a tekintetünket.
- Családi titok! - válaszolta vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése