2. fejezet

Kb. 2 órára végeztem és még volt annyi időm hogy fellépjek msnre. Persze minden barátom rám írt, és még az is akire csak mint régi osztály társra gondoltam.
Persze elég volt mindenhova csak bemásolni a mondókámat mivel mindenki ugyanazt kérdezte:

"Meg érkeztetek?""Milyen a lakás?""Bepakoltatok már?""Szereztél már barátokat?""Mikor jössz látogatni?"

"Szia! Igen megérkeztünk :) Nagyon szép! A ház és az udvar

is hatalmas! Most végeztem a pakolással , maga volt a pokol.
És igen szereztem már magamnak egy barátot :) vagyis hát remélem."
Azokkal volt jó dolgom, akik csak ismerősök voltak, ugyanis ők nem kérdeztek vissza, viszont a barátaim, mindent akartak tudni… a lakásról fotókat kértek, és kíváncsiskodtak arról a bizonyos barátról…
Hát képet nem kaptak, de a barátomról meséltem hogy Jacobnak hívják, és hogy nagyon kedves. Na de persze a névre mindenki beindult.

-"Húú Jacob ?? És helyes ??"

-"Igen az, de csak haverok vagyunk elvileg"

-"Elvileg??"

-"Igen én bízok benne hogy akar velem barátkozni"

- "Hogyhogy neki máris bejössz?"

-"Neeem!!! Abban reménykedek hogy legalább barátok lehetünk e!"

-"ÁÁ szóval te többet akarsz ?"

-"Neeem!!! Jaj hagyjál már !! Csak barátság lehetne köztünk!! "

-"És ezt honnan tudod? Talán majd később kialakulhat más is!:D"

-"Nem hiszem!"

-"Miért?"

-"Nem tudom... de hanyagolhatnánk ezt a témát lécci?"

-"Hát jó!És mit csináltál előszőr mikor hazaértél?"

-"Kinéztem az udvarra majd elmentem a mellettünk lévő erdőbe."

-"És ott találkoztatok?"

-"Igen! 3 Barátja halálra rémisztett mert találtam egy kis

sziklát ami a tengerre néz és oda leültem, de ők meg mellettem

ugrottak egy szabad ugrást"

-"Húú nem semmi! És bizonyára ő nyugtatott meg:D Jaj ez olyan aranyos"

-"-.-'"

Néhány haveromnak sikerült felfogni hogy nincs köztünk semmi, de volt, aki nem bírta felfogni ezt az egyszerű dolgot.
A csengő megszólalt én pedig elköszöntem mindenkitől extragyorsan, ugyanis tudtam hogy ő az.
- Szoffy!! Itt a "barátod"!!- kiabált Jacky a barát szót kihangsúlyozva.
Úgy éreztem hogy ott abban a pillanatban megfojtom a bátyámat, de Jake mosolya minden erőszakos gondolatomat kitörölte.
- Szia!- köszöntem.
- Jó napot!Jacob Black vagyok! Itt lakunk a közelben szóval ha bármire szükségük van akkor nyugodtan fordulhatnak hozzánk!- mutatkozott be Jake illedelmesen a szüleimnek.
- Nicholas Carpenter! – rázott kezet Jacobbal apa - Szoffy és Jacky apja! Ő pedig itt Grace Tisdale - mutatott Nick anyára szimplán csak integetett egy fakanállal a kezében.
- Köszönjük szépen és ti is nyugodtan szólhattok ha bármire szükség van!- szólalt meg anya kedvesen.
Jake bólintott egyet és rám nézett.
- Nos! Mehetünk?
- Igen persze!- indultam az ajtó felé, és még utoljára egy gyilkos pillantást vetettem a bátyámra, aki ezt egy gonosz mosollyal viszonozta.