3. fejezet

- Először elmegyünk hozzánk, bemutatlak apámnak és utána elnézünk LaPushba. Így megfelel? – nézett rám kérdően Jacob, amikor kiértünk a kapun.
- Teljes mértékben tökéletes. - villantottam felé egy mosolyt.
- És Californiában sok barátod volt?
- Hát nem sok de ők igaziak barátok voltak. - egy kicsit elszomorodtam a sok szép emlékre visszanézve és arra gondolva hogy nem biztos hogy itt meg kapom azt a szeretetet amit tőlük kaptam.
- Nyugi itt is lesz biztosan sok barátod! Hisz nézd meg! Még csak most érkeztél és máris szereztél egyet.
Az utolsó mondat számomra olyan volt, mintha csak azt mondta volna, holnap lesz az esküvőm.
Persze egész úton a barátaimról meséltem. Elmondtam hogy Leila milyen hirtelen haragú és hogy Ashley mennyire igazságos, na meg hogy Byron és Sara mennyire szeretik egymást.
Pont a végére értem a rövid mondókámnak amikor megláttam egy kertes házat aminek hazahívó aurája volt.
- Nos meg érkeztünk! - szólalt meg Jake.
Egy kicsit begyorsítottunk... vagyis az én tempóm gyorsult és Jake csak felvette velem a tempót. Ellenállhatatlan volt a kedves kis ház hívása. Úgy éreztem mintha egy kincskereső lennék és az az a dobozka amiben felbecsülhetetlen értékek rejlenek.
- Szia apa! Hoztam egy vendéget!! – kiabálta, amint kinyitotta előttem az ajtót Jake.
- Jó napot!-mondtam egy kicsit remegő hangon, amint megláttam az idősebb férfit a tolószékben, de ugyanolyan kedves mosollyal fogadott, mint először Jake.
- Üdvözöllek! Billy Black vagyok! Biztosan te vagy az új tulajdonosa az új szállodának!
- Én csak az örökös vagyok! Sophia Tisdale! Örvendek!-nyújtottam hozzá illedelmesen a kezem és kezet ráztunk.
Neki is erős, selymes keze volt, bár nem olyan meleg mint a fiának.
- Gyere beljebb!- tessékelt be a házba Billy, ugyanis még csak egy lépést tettem a küszöbtől.
- Kérsz valamit enni vagy inni?-nézett ki Jacob abból a szobából amelyikből Billy jött ki. Észre sem vettem hogy Jake elment mellőlem.
- Köszönöm szépen, de nem!
- Nos hát akkor megyünk is! – lépdelt felém hatalmas lépésekkel Jacob.
- Nagyon örültem!- mosolygott rám Billy.
- Én méginkább! - Viszonoztam a mosolyt. – Most már tudom Jake kitől örökölte a mosolyát. –mondtam, és mind elnevettük magunkat, majd elbúcsúztunk.
- Szóval tetszik a mosolyom. – vigyorgott Jacob, miközben elindultunk az erdő felé.
Elpirulva próbáltam visszatartani a beleegyező mosolyt, de nem sikerült.
Jake jót nevetett én pedig szívesen magyarázkodtam volna de akkor csak még jobban beleásom magam abba ami nem igaz, így inkább témát váltottam.
- Nagyon kedvesnek látszik az apád! A szemében látszik az őszinte öröm, és a szeretet.
- Igen! Ez is olyan tulajdonság amit örököltem.
Úgy látszik sehogy sem tudtam kimászni ebből a témából terelni, ezért meglöktem hogy hagyja abba. Jót szórakozott rajtam hogy nem voltam hozzászokva ahhoz hogy mindig oda jutunk hogy vonzódom hozzá.
Egész LaPushon át csak szívatott én pedig néhány pillanatban lesüllyedtem volna a föld alá, majd újból meg hallottunk egy farkas üvöltést.
- Mennem kell! - mondta idegesen Jacob és elfutott az erdőbe mint tegnap.
- Ne! Várj! - futottam utána és addig próbáltam követni amíg csak nem egy tisztásra értem.
Teljesen kifulladtam a futástól. Eszeveszett gyors ez a Jake én meg csiga lassú. Tesi órán az egyik élfutó voltam és most úgy éreztem hogy visszaestem, pedig teljes erőmből rohantam utána.
Lassan elkezdtem visszakullogni egyedül hazafelé, s mire hazaértem végképp úgy voltam hogy ott rögtön összeesek.
- Szia! Van egy meglepetésem!- termett előttem Nick. - Gyere utánam!
Hatalmasat sóhajtottam, majd fáradtan követtem őt az alagsorba. Sehogy sem érdekelt most hogy mi az, csak fel akartam menni a szobámba kipihenni magam.
Lassan egy ajtóhoz értünk, majd Nick nagy mosollyal kinyitotta előttem.
- Parancsolj! Ez az saját stúdiód!
Tátott szájjal léptem be a terembe, ahol minden hangszert megtaláltam amire szükségem lehet valaha.
- Ez… ez az enyém???? – néztem Nickre nagy szemekkel, mire csak bólintott. – ÁÁÁ! köszönöm szépen!!! - ugrottam a nyakába de ehhez az ugráshoz nagy erőt kellett vennem - Nos majd később kipróbálom! Most felmegyek a szobámba pihenni egyet. – fordultam is az ajtó felé, hogy mihamarabb pihenhessek egy jót
- Ennyire fárasztó a srác? - nevette el magát.
- Igen! Túlságosan is.
- Nos hát akkor pihenj, de nemsokára megérkeznek az alkalmazottak, szóval ha kidugod az orrod a szobából akkor ne ijedj meg ha ismeretlenek rohangásznak a házban!
Hüvelyk ujjamat felmutatva mentem tovább, és amint felértem a szobámba rögtön ledobtam magam az ágyra, és elaludtam.