Előzetesek a Régi blogon!!
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy mostantól minden cserével alkalmatos dolgot a főblogomon szeretnék megbeszélni! Előre is köszönöm!
Egyéb minden mást a ugyanezen a blogon találtok!
Bannerem

4. fejezet

Mikor felkeltem már sötét volt. Ránéztem az ágy melletti digitális órára ami 22:22 percet mutatott, és gyorsan kívántam valamit.
"Azt kívánom hogy Jake legyen az eddigi legjobb Barátom!"
Megpróbáltam visszaaludni de akármerre fordultam, sehogy sem ment.
Kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam és megint visszafeküdtem de így sem jött álom a szememre, így hát kénytelen voltam felkacsolni az olvasó lámpámat, és dalszövegeket írni, hisz ilyen későn van mindig a legtöbb ihletem.

♪ღ♪
"Egy érzésként kezdődött,
Mely egy reménnyé nőtt
Egy csendes gondolattá vált,
Melyből egy csendes szó képződött.

Az a szó később egyre hangosabb volt
Míg végül egy csatakiáltásnak nem hangzott

Visszajövök
Ha hívsz
Ez a barátság örök
Csak mert minden változik,
Nem jelenti, hogy én is
Nem volt még így, ez nem gyász.

Csak próbáld megtudni
Kik a barátaid
Mikor új helyre találsz

Válassz egy érzést a lelkedben
Mely hív a végtelenbe
Majd rátalálsz
Ha véget ér az út
S megtudod ki az igazi Barát

Ha elhagy
Visszajön majd
Nem kell búcsút mondani

Megint visszatértünk a kezdetekhez
Ez még csak egy érzés, mit senki sem ismer
De idővel biztosak leszünk benne
Nem jelenti azt, hogy ez egy új élet

Engedd, hogy az emlékeidben én is éljek
Amíg nem találkozunk újra

Visszajössz
Ha hívlak
Nem kell búcsút mondanunk

Visszajövök
Ha hívsz
Ez a barátság örök"
♪ღ♪


Feltápászkodtam, és úgy döntöttem eléneklem zenével is, majd miután sikeresen készen abbahagytam a karaoket, elkezdett fájni a hasam, mint mindig, amikor tudatában vagyok, hogy nincs mit csinálnom.
Kimentem az udvarra és leültem a színpad szélére. Az erdőt bámultam fájó hassal, és abban reménykedtem hogy látok egy farkast, de persze nem sok esélyt láttam rá, hogy ez a csoda megtörténik velem, de mégis megláttam valamit… szimplán csak a teste körvonalát, ami hatalmas volt.
- Biztosan csak egy medve. - mondtam halkan és ásítottam egy hatalmasat - Na végre! - örültem hogy kezdek álmos lenni és elindultam a szobámba lefeküdni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése