Mikor végre kisírtam magam, eszembe jutott egy dalszöveg és elkezdtem énekelni Byronak.
Az énekemre mindenki kidugta az orrát én pedig úgy éreztem most van az a pillanat amikor végképp el kell szakadni a régi barátaimtól.
Régen annyit nevettünk. Az az ezer meg egy hülyeség amin annyira jól szórakoztunk már a múlt, és most eljött a jövő, amit valószínűleg azzal a farkassal fogok eltölteni, aki Byron helyébe lép.
- Azta! Hihetetlen hangod van! Nem semmi! – dícsért Jacob.
- Hát igen… volt kitől tanulnia! - egóskodott Layla, amire csodálkozva ránéztem. - Jól van na!! De én is segítettem! Sőt! Én fejlesztettem ki ha jól emlékszem! – nyögte ki az igazságot pillantásom segítségével, majd visszagondoltam arra az emlékre amikor kint a hidegbe elkezdtünk énekelni szakadó hóesésben az udvarunkon, és segítettem neki hogy próbálja meg úgy mint én, kiénekelni a hangokat. Ezt teljes két napig játszottuk hétvégén majd utána egy hétig egyikünk se ment suliba a torok gyulladásnak köszönhetően, viszont akkor sem unatkoztunk… ha már énekelni nem is sikerült, egy koreográfiát sikerült kitalálni.
- Ez igaz! Magas C! - mondtam kacagva és ő is elnevette magát.
- Még mindig nem megy! – durcázott gyerekesen.
- De legalább megtanultunk énekelni!
A többiek értetlenül néztek. Bizonyára egy kukkot sem értettek a mi kis beszélgetésünkből.
- Szoffy mindig is jól énekelt! Ha fellépett volna a tehetség kutatón már rég sztár lett volna belőle. - terelte a témát Sara.
- Kíváncsi vagyok milyen lenne ez zenével. – vágott Jake gondolkozós fejet, és ez az ötlet megragadta a fantáziám.
Már a háttér zene teljesen a fejemben volt, de inkább lemondtam róla egyellőre… most inkább a barátkozásra fordítanám az időt, mintsem egyenként bevinni a gépbe.
- Na akkor csináljuk meg zenével! Úgy látom az arcodon hogy a kotta, már a szemed előtt van. - mosolygott rám Ashley.
- Túl jól ismersz! De nem tudom… - húztam el a számat.
- Kezdjünk neki akkor! – szólalt meg Jake és elkacagtam magam.
- Te tudsz valami hangszeren játszani?
- Igen gitározni. – válaszoltam, mire mindenki Jacobra meredt.
- Na akkor meg van a zenekar! - állt fel Byron mellőlem és felhúzott magával, miután mindenki kicsodálkozta magát.
- Miért? Nem hiszem hogy csak egy gitárosból és egy énekesből áll egy banda.
- Nem! Kell még egy dobos, egy hegedűs és még egy háttér énekes ehhez a számhoz! De az már mind megvan! – mondtam, és Jake kérdő tekintetet vetett rám.
- 3 évig hegedűre jártam. - szólalt meg Layla.
- Én pedig lehetnék a háttérénekes!-vágta rá Ashley - Először velem énekelt! - tette hozzá büszkén… és elmerengve a múlton, mikor általános elsőben kornyikáltunk az udvaron.
- Sara meg készíthetné a ruhákat! Amúgy is varrónőnek megy! - mondta befejezően Byron.
- És én mit csináljak?- kérdezte Jacky felháborodva.
- Te most csak közönség leszel haver! Nem hiszem hogy egy ilyen számban kell elektromos gitár.
Jacky rám nézett könyörögve.
- Még kell egy basszusgitáros. – adtam be a derekam, és a mosoly feltűnt az arcán.
- Akkor valóban megvan a zenekar.- mondta Jake, majd minenki rám nézett türelmetlenkedve.
- Oké!Oké! Megyek! – emeltem fel a kezemet, és leugrottam a színpadról elszaladni a szobámba, hogy neki is kezdjek az íráshoz.
♪ღ♪
Az íróasztalom az ablak előtt volt így jól láttam mi történik odakint.
Az összes hangszert kipakolták és látszólag jól szórakoztak…
♪ღ♪
A múltat és a jövőt látnám a szemem előtt?
Jake a jövő, Byron a múlt.
És a jelenben önmagam vagyok.
Várom a percet hogy együtt legyünk.
Mint egy igazi zenekar
A közönségnek énekeljünk.
Együtt a barátokkal
Hát megragadom ezt a percet
Nehogy elszaladjon!
Készülj fel egy nagy lépésre.
Ami egyben jó és fájdalom.
♪ღ♪
Amint készen lettek a kották boldogan szaladtam le hozzájuk… annyira boldog voltam, hogy jól érzik magukat együtt.
- Végre!- szaladt hozzám Byron.
- Na akkor oszd ki is kezdjük!-mondtam hót’ fáradtan, majd mikor mindenki megkapta a kottáját egyenként elkezdtük gyakorolni a saját darabunkat, amire olyan hangzavar lett, hogy a szülők értetlenkedve, lassan vörös fejjel kirohantak.
- Még mázli, hogy nem avattuk még fel a szállodát! Mivel zavarjátok meg már megint a nyugalmunkat e gyönyörű szerda délutánon?
- Az első számunkat gyakoroljuk Nick bácsi!
- Kicsoda? - nevette el magát anya Jacob megnevezésén.
- Jaj nem kell bácsizni! Hívj csak simán Nicknek! Nem vagyok én olyan öreg! - nevette el magát apa is.
- Oké! Bocsi!
- Nicsak gitározol?
- Igen! Már 10 éves koromtól.
- Értem! Most mennyi idős is vagy?
- 17 éves. – válaszolta, és az álluk a földet érte, amint meghallotta ezt a választ, és mindenki odafordult Jakehez, én pedig erre a látványra elnevettem magam. Vajon én is ilyen képet vágtam mint ők amikor nem hittem el hogy tényleg annyi?
- Ez komoly? - kérdezte Layla úgy mintha életbevágó kérdés lett volna.
- Igen. Miért mennyinek gondoltatok? – vigyorgott Jake.
- Ömm... - kezdte Byron - Hát olyan 19-20 év körülinek.
Mi csak nevettünk Jakkel a többiek meg csendben hallgattak.
- Nos akkor bocsánat Jake!
- Ugyan semmi baj! Szoffy majdnem elsírta magát, amikor megtudta – mosolygott rám, ami persze oldotta a hangulatot… főleg nállam… mintha csak a fórró vízet akarnám utánozni.
- Na jól van akkor jó gyakorlást! De holnaptól a szobába légyszíves! - mondta Nick teljesen érthetően, hisz holnap nyitjuk meg a szállodát.
- Oké meglesz! – válaszolta Byron és el is kezdte megint a gyakorlást amire mindenki reagált.
Körül belül fél óra alatt megtanultuk és belekezdhettünk a nehezébe, ami nem is volt olyan nehéz, mivel mindenkinek olyan tökéletesen sikerült ráhangolódott a másikra, hogy amikor negyedjére kezdtük újra, olyan volt mintha már vagy 100szor eljátszottuk volna.
A mosoly kiült az arcomra és ettől mindenki majd kiugrott a bőréből mivel tudták, hogy ez a siker jelét jelenti.
- Na még vagy 5ször ugyanígy és...
- ... és akkor felléphettek vele turistahívogatónak ugyanis holnap lesz a nagy halfesztivál és bizonyára sok ember jön La Pushba aki szállást keres. - vágott a szavamba apa.
Erre mind elnevettük magunkat majd vagy 7szer eljátszottuk és végül a stúdióba vettük fel rövid életű zenekarunk első számát, amit a múlt, a jelen és a jövő adott elő.
♪ღ♪
"Ma megtaláltam önmagam
Oh, megtaláltam magam,
És elfutottam.
Valami visszahúzott
A józan ész szava
Amiről már megfeledkeztem.
Csak azt tudom, hogy nem leszel itt
Nem mondod, amit mindig hajtogattál
Ami ma éjjel már az égre van írva
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Láttam azt az erős fényt
Megvilágította a sorsom
Egyre csak ragyog
Nem fogok visszariadni,
Hogy kövessem, bárhova is vezet.
Tudom, hogy a múlt már elmúlt,
És most ehhez a helyhez
És az új álmaimhoz tartozom.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Nem számít ki mit mond,
És mindegy meddig tart-
Higgy magadban, és szárnyalni fogsz.
Csak az számít, mennyire vagy igaz,
Légy hű önmagadhoz
És kövesd a szíved.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám.
Ezért nem adom fel
Nem, nem török össze.
Fordul a kocka, hamarabb, mint gondolnánk.
Erős leszek
Még ha minden rosszra is fordul.
Mikor sötétben vagyok, akkor is hiszem:
Valaki vigyáz rám
Valaki vigyáz
Valaki vigyáz rám"
♪ღ♪
Régen annyit nevettünk. Az az ezer meg egy hülyeség amin annyira jól szórakoztunk már a múlt, és most eljött a jövő, amit valószínűleg azzal a farkassal fogok eltölteni, aki Byron helyébe lép.
- Azta! Hihetetlen hangod van! Nem semmi! – dícsért Jacob.
- Hát igen… volt kitől tanulnia! - egóskodott Layla, amire csodálkozva ránéztem. - Jól van na!! De én is segítettem! Sőt! Én fejlesztettem ki ha jól emlékszem! – nyögte ki az igazságot pillantásom segítségével, majd visszagondoltam arra az emlékre amikor kint a hidegbe elkezdtünk énekelni szakadó hóesésben az udvarunkon, és segítettem neki hogy próbálja meg úgy mint én, kiénekelni a hangokat. Ezt teljes két napig játszottuk hétvégén majd utána egy hétig egyikünk se ment suliba a torok gyulladásnak köszönhetően, viszont akkor sem unatkoztunk… ha már énekelni nem is sikerült, egy koreográfiát sikerült kitalálni.
- Ez igaz! Magas C! - mondtam kacagva és ő is elnevette magát.
- Még mindig nem megy! – durcázott gyerekesen.
- De legalább megtanultunk énekelni!
A többiek értetlenül néztek. Bizonyára egy kukkot sem értettek a mi kis beszélgetésünkből.
- Szoffy mindig is jól énekelt! Ha fellépett volna a tehetség kutatón már rég sztár lett volna belőle. - terelte a témát Sara.
- Kíváncsi vagyok milyen lenne ez zenével. – vágott Jake gondolkozós fejet, és ez az ötlet megragadta a fantáziám.
Már a háttér zene teljesen a fejemben volt, de inkább lemondtam róla egyellőre… most inkább a barátkozásra fordítanám az időt, mintsem egyenként bevinni a gépbe.
- Na akkor csináljuk meg zenével! Úgy látom az arcodon hogy a kotta, már a szemed előtt van. - mosolygott rám Ashley.
- Túl jól ismersz! De nem tudom… - húztam el a számat.
- Kezdjünk neki akkor! – szólalt meg Jake és elkacagtam magam.
- Te tudsz valami hangszeren játszani?
- Igen gitározni. – válaszoltam, mire mindenki Jacobra meredt.
- Na akkor meg van a zenekar! - állt fel Byron mellőlem és felhúzott magával, miután mindenki kicsodálkozta magát.
- Miért? Nem hiszem hogy csak egy gitárosból és egy énekesből áll egy banda.
- Nem! Kell még egy dobos, egy hegedűs és még egy háttér énekes ehhez a számhoz! De az már mind megvan! – mondtam, és Jake kérdő tekintetet vetett rám.
- 3 évig hegedűre jártam. - szólalt meg Layla.
- Én pedig lehetnék a háttérénekes!-vágta rá Ashley - Először velem énekelt! - tette hozzá büszkén… és elmerengve a múlton, mikor általános elsőben kornyikáltunk az udvaron.
- Sara meg készíthetné a ruhákat! Amúgy is varrónőnek megy! - mondta befejezően Byron.
- És én mit csináljak?- kérdezte Jacky felháborodva.
- Te most csak közönség leszel haver! Nem hiszem hogy egy ilyen számban kell elektromos gitár.
Jacky rám nézett könyörögve.
- Még kell egy basszusgitáros. – adtam be a derekam, és a mosoly feltűnt az arcán.
- Akkor valóban megvan a zenekar.- mondta Jake, majd minenki rám nézett türelmetlenkedve.
- Oké!Oké! Megyek! – emeltem fel a kezemet, és leugrottam a színpadról elszaladni a szobámba, hogy neki is kezdjek az íráshoz.
♪ღ♪
Az íróasztalom az ablak előtt volt így jól láttam mi történik odakint.
Az összes hangszert kipakolták és látszólag jól szórakoztak…
♪ღ♪
A múltat és a jövőt látnám a szemem előtt?
Jake a jövő, Byron a múlt.
És a jelenben önmagam vagyok.
Várom a percet hogy együtt legyünk.
Mint egy igazi zenekar
A közönségnek énekeljünk.
Együtt a barátokkal
Hát megragadom ezt a percet
Nehogy elszaladjon!
Készülj fel egy nagy lépésre.
Ami egyben jó és fájdalom.
♪ღ♪
Amint készen lettek a kották boldogan szaladtam le hozzájuk… annyira boldog voltam, hogy jól érzik magukat együtt.
- Végre!- szaladt hozzám Byron.
- Na akkor oszd ki is kezdjük!-mondtam hót’ fáradtan, majd mikor mindenki megkapta a kottáját egyenként elkezdtük gyakorolni a saját darabunkat, amire olyan hangzavar lett, hogy a szülők értetlenkedve, lassan vörös fejjel kirohantak.
- Még mázli, hogy nem avattuk még fel a szállodát! Mivel zavarjátok meg már megint a nyugalmunkat e gyönyörű szerda délutánon?
- Az első számunkat gyakoroljuk Nick bácsi!
- Kicsoda? - nevette el magát anya Jacob megnevezésén.
- Jaj nem kell bácsizni! Hívj csak simán Nicknek! Nem vagyok én olyan öreg! - nevette el magát apa is.
- Oké! Bocsi!
- Nicsak gitározol?
- Igen! Már 10 éves koromtól.
- Értem! Most mennyi idős is vagy?
- 17 éves. – válaszolta, és az álluk a földet érte, amint meghallotta ezt a választ, és mindenki odafordult Jakehez, én pedig erre a látványra elnevettem magam. Vajon én is ilyen képet vágtam mint ők amikor nem hittem el hogy tényleg annyi?
- Ez komoly? - kérdezte Layla úgy mintha életbevágó kérdés lett volna.
- Igen. Miért mennyinek gondoltatok? – vigyorgott Jake.
- Ömm... - kezdte Byron - Hát olyan 19-20 év körülinek.
Mi csak nevettünk Jakkel a többiek meg csendben hallgattak.
- Nos akkor bocsánat Jake!
- Ugyan semmi baj! Szoffy majdnem elsírta magát, amikor megtudta – mosolygott rám, ami persze oldotta a hangulatot… főleg nállam… mintha csak a fórró vízet akarnám utánozni.
- Na jól van akkor jó gyakorlást! De holnaptól a szobába légyszíves! - mondta Nick teljesen érthetően, hisz holnap nyitjuk meg a szállodát.
- Oké meglesz! – válaszolta Byron és el is kezdte megint a gyakorlást amire mindenki reagált.
Körül belül fél óra alatt megtanultuk és belekezdhettünk a nehezébe, ami nem is volt olyan nehéz, mivel mindenkinek olyan tökéletesen sikerült ráhangolódott a másikra, hogy amikor negyedjére kezdtük újra, olyan volt mintha már vagy 100szor eljátszottuk volna.
A mosoly kiült az arcomra és ettől mindenki majd kiugrott a bőréből mivel tudták, hogy ez a siker jelét jelenti.
- Na még vagy 5ször ugyanígy és...
- ... és akkor felléphettek vele turistahívogatónak ugyanis holnap lesz a nagy halfesztivál és bizonyára sok ember jön La Pushba aki szállást keres. - vágott a szavamba apa.
Erre mind elnevettük magunkat majd vagy 7szer eljátszottuk és végül a stúdióba vettük fel rövid életű zenekarunk első számát, amit a múlt, a jelen és a jövő adott elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése