Másnap hamar keltem, s miután felkészítettem magam a napra kinézetileg, lementem és anya már lent várt minket reggelivel.
- Áh csak te vagy? A többiek?
- Bizonyára durmolnak még. – válaszoltam - Ugye nem haragszol ha most gyorsan bekapom a reggelit? Szeretnék elmenni csavarogni mihamarabb.
- Hát... - száját egy sóhaj hagyta el. - Na jól van! De ebédre legyél itthon!
- Persze anya ! Köszi! – mondtam, egy hatalmas cuppanóst az arcára nyomva, majd elvettem a reggeli pirítósomat az asztalról, és rohantam is, hogy miharabb tudjak találkozni Jacobbal
A nap, még alig hagyta el helyét a felkeltétől, mikor oda értem a sziklaszirthez. Egész kellemes levegő volt, még ha még nagyon korai is volt ez a nap.
- Hát te meg mit keresel itt? – lépett ki Jake egy fa mögül.
- Miért? Nem szabad itt lennem?
- De! – mosolygott. de a száját rögtön lebiggyesztette - Bocsáss meg a tegnapiért.
- Semmi baj! Az a múlt! Minek rágódni rajta?-mosolyogtam, és ő megint azzal az ellenállhatatlansággal viszonozta.
- És mit csináltál tegnap? – kérdezte témát váltva.
- Aludtam. – válaszoltam, és úgy elkezdett nevetni, hogy azt hittem sosem hagyja abba.
- Aludtál? – nyögdöste a fulladozás határán.
- Igen aludtam! Egy kicsit elfáradtam miután elszaladtál.
- Csak nem követtél? – váltott az arca idiótából sármossá, amit még sosem láttam, de inkább elnéztem, miután szembesültem vele, hisz féltem, hogy nehogy többet érezzek iránta.
- Igen követtelek! Vagyis.. próbáltalak de lassabb lettem mint voltam. – húztam el a számat visszagondolva arra a mérhetetlen csigalassúságra.
- Nem hiszem. Én gyorsabb vagyok mint bárki más.
- De miért mentél el ?Tegnap előtt is akkor mentél amikor egy farkas üvöltést hallottunk. – kérdeztem, mire az arca megfeszült, és komolyabb lett.
- Bocsáss meg de ezt nem mondhatom el… - hajtotta le a fejét - Nagyon... bizalmas. – mondta, és láttam rajta hogy bármit szívesen nézett volna csak rám nem.
- Oh bocsánat! Nem akartam személyeskedni. - bűnbánó tekintetet vetettem rá és végre rám nézett megint mosolyogva.
- Ugyan! Semmi… hát… igaz személyes, de nem csak rám nézve! Nem mondtál semmi rosszat.
- Hát jó... És te hogyhogy ilyen korán?- váltottam témát most én.
- Nem aludtam egész este. - ásított egy nagyot - Délután nem találkozunk? Muszáj aludnom egyet.
- Rendben! Megyek most én érted!
- Nem! – a hangja idegesnek hallatszott, amit ő is észrevett, ezért lenyugtatta magát - Majd én megyek! És bemutatom neked az erdő legszebb részeit.
- Rendben!-mosolyogtam, majd megint hazakísért, és már futott is haza durmolni.
- Indulhatunk?-kérdezte mosolyt színlelve.
- Igen. - mondtam szintén, bár valamivel izgatottabban, mint ő, és már otthon sem voltam.
Először a sziklánkhoz mentünk, majd lementünk a tengerpartra és összekoszoltuk egymást a homokkal, majd belelöktük egymást a vízbe, mint két hülyegyerek, de végül is jól szórakoztunk attól függetlenül, hogy tetőtől talpig vizesek lettünk, így muszáj volt kifeküdni napozni, de így sem ültünk meg a fenekünkön, és a homokot sem untuk meg… tovább dobáltuk egymásra, így sár pakolást készítve egymásnak, szóval muszáj volt még egyszer bemenni a tengerbe lemosni magunkról a hidratáló, extratermészetes anyagot, pedig majdnem sikeresen megszáradtunk.
- Á így sosem száradok meg! - szólalt meg Jake és elkezdte levenni a felsőjét.
- Tessék?? Mi a fenét művelsz?! – kiáltottam, és inkább a tenger felé fordultam… nem akartam teljesen elalélni a bizonyára tökéletes testén.
- Mi van nem láttál még fiút póló nélkül? – ugratott, és hallottam a hangjában hogy túl jól érzi magát.
- De láttam neten és... - azt akartam mondani hogy majd elolvadtam tőlük de inkább abbahagytam a mondatot minthogy ezzel szívasson mindig.
- Na ha láttál akkor nincs semmi gond! – válaszolta, és odanéztem… persze alapból kiszúrta a szemem a nyolc kocka.
Úgy elpirultam mintha lenne vagy 45C°-os lázam, amit Jake is észrevett.
- Hogy lehet az hogy ilyenkor a lányok jönnek zavarba és a fiúk nem?
- Mert ti már hozzászoktatok a látványhoz!
- Jaj ugyan már te is hozzászoksz majd! – vigyorgott tovább, amire nem tudtam mit mondani. - Na mindegy! Menjünk még van valami amit meg akarok mutatni neked! – nézett az erdő felé, én pedig beleegyezően bólintottam, és elindultunk.
Egész úton azzal bajlódtam hogy ne nézzem azt, amit nem szabadna, így inkább a másik irányba nézelődtem és ezen nagyon jót mulatott.
Egy tisztáshoz értünk az erdő közepén amikor megszólalt.
- Nos itt vagyunk! – dúdolgatta.
Körbenéztem és mindenhol különféle virágokat láttam. Csodás illat volt. Teljesen elmerültem a nyugalomban mikor megfájdult az oldalam és erős, hideg szorítást éreztem.
- SZOFFY!!!- ordította az előttem álló Jake és dühös tekintettel felém futott majd életemben először egy valódi farkast láttam.
Olyan volt mintha a rám támadott volna de hirtelen a szorítás gyengült és az aranybarna farkas elfutott mellettem.
Lerogytam a fűre és csak bámultam ki a fejemből. Az előző jelenetet játszottam le újra és újra, ahogy Jake átváltozott. Nem tudtam hinni magamnak."Biztos csak álmodok vagy képzelődtem! Talán napszúrást kaptam." - hajtogattam magamban, majd egy két másodperccel később farkas morgást hallatott az egész erdő. Erre feleszméltem és felálltam hogy körülnézzek. Néhány ruhadarabkát vettem észre, melyeknek olyan anyaga volt mint Jake nacijának. Összeszedtem őket és egy kupacba leraktam a földre, majd az aranybarna farkas előjött a fák mögül. Bűnbánó tekintettel nézett rám. Én elmosolyodtam és lassan közelebb lépkedtem hozzá. Attól tartottam, hogy elszalad, de nem tette. Sőt! Még ő is közelebb jött, aztán megérintettem a bundáját és elkezdtem simogatni, mint a kutyák , a füle mögött megvakartam majd megöleltem.
Kb. 10 percig csak öleltem semmi mást, míg csak meg nem szólalt a telefonom.
- Hálló? - szóltam bele a telefonba mérgesen. Nem lehet igaz hogy ilyenkor hívnak.
- Szia!Mi van már hívni sem lehet? - szólalt meg Byron a telefonban.
- Jaj szia! De lehet!! Mizujság van? Miért hívtál?
- Na mondom hogy nem lehet hívni ...
- Bocsi csak most jókedvem volt.
- És a telefon hívás egy régi baráttól elrontotta?
- Hát.... talán. Na de mi van?
- Kb. fél óra múlva leszállunk, szóval nemsokára találkozni fogunk!
- E...ez most komoly? Ide jössztök? - mosolyodtam el.
- Aha! Jacky már el is indult felénk!
- ÁÁÁ Dejóó!! Akkor én is megyek!!
- Jaj nem kell ennyire szerelmesnek lenni!!
- Jól van akkor először elkísérem a "fiú" barátomat haza!
- Jaj ne már!! Iszkiri hazafelé és várj rám szépen!!
- Ok megyek haza de nem rád fogok várni hanem rátok !
- Rendicsek! De ha a fiú "barátod" ragaszkodik hozzá hogy kísérd haza akkor menj vele! Nehogy rossz vége legyen a kapcsolatotoknak!
- Na szia!! - nem vártam meg hogy ő is elköszönjön, rögtön leraktam… na szép… ebből a témából sosem mászok ki.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont és Jakere néztem aki bizonyára mindent hallott, ugyanis nevetés szerű hangot hallatott.
"Jaj nekem!Most mindent félreért!" - gondoltam magamban és magyarázatot kerestem, de semmit sem találtam.
Miután abbahagyta a kuncogást a fejével megbökte a hátam és morgott egyet halkan. Bizonyára azt akarta tudatni hogy arra induljak meg hazafelé.El is indultam és egészen addig jött velem amíg valamennyire sikerült meglátnom a házunkat. Akkor megállt és elköszönően bólintott fejével.
- Szia!- köszöntem el én is, és eltűnt a sűrűben.
- Áh csak te vagy? A többiek?
- Bizonyára durmolnak még. – válaszoltam - Ugye nem haragszol ha most gyorsan bekapom a reggelit? Szeretnék elmenni csavarogni mihamarabb.
- Hát... - száját egy sóhaj hagyta el. - Na jól van! De ebédre legyél itthon!
- Persze anya ! Köszi! – mondtam, egy hatalmas cuppanóst az arcára nyomva, majd elvettem a reggeli pirítósomat az asztalról, és rohantam is, hogy miharabb tudjak találkozni Jacobbal
A nap, még alig hagyta el helyét a felkeltétől, mikor oda értem a sziklaszirthez. Egész kellemes levegő volt, még ha még nagyon korai is volt ez a nap.
- Hát te meg mit keresel itt? – lépett ki Jake egy fa mögül.
- Miért? Nem szabad itt lennem?
- De! – mosolygott. de a száját rögtön lebiggyesztette - Bocsáss meg a tegnapiért.
- Semmi baj! Az a múlt! Minek rágódni rajta?-mosolyogtam, és ő megint azzal az ellenállhatatlansággal viszonozta.
- És mit csináltál tegnap? – kérdezte témát váltva.
- Aludtam. – válaszoltam, és úgy elkezdett nevetni, hogy azt hittem sosem hagyja abba.
- Aludtál? – nyögdöste a fulladozás határán.
- Igen aludtam! Egy kicsit elfáradtam miután elszaladtál.
- Csak nem követtél? – váltott az arca idiótából sármossá, amit még sosem láttam, de inkább elnéztem, miután szembesültem vele, hisz féltem, hogy nehogy többet érezzek iránta.
- Igen követtelek! Vagyis.. próbáltalak de lassabb lettem mint voltam. – húztam el a számat visszagondolva arra a mérhetetlen csigalassúságra.
- Nem hiszem. Én gyorsabb vagyok mint bárki más.
- De miért mentél el ?Tegnap előtt is akkor mentél amikor egy farkas üvöltést hallottunk. – kérdeztem, mire az arca megfeszült, és komolyabb lett.
- Bocsáss meg de ezt nem mondhatom el… - hajtotta le a fejét - Nagyon... bizalmas. – mondta, és láttam rajta hogy bármit szívesen nézett volna csak rám nem.
- Oh bocsánat! Nem akartam személyeskedni. - bűnbánó tekintetet vetettem rá és végre rám nézett megint mosolyogva.
- Ugyan! Semmi… hát… igaz személyes, de nem csak rám nézve! Nem mondtál semmi rosszat.
- Hát jó... És te hogyhogy ilyen korán?- váltottam témát most én.
- Nem aludtam egész este. - ásított egy nagyot - Délután nem találkozunk? Muszáj aludnom egyet.
- Rendben! Megyek most én érted!
- Nem! – a hangja idegesnek hallatszott, amit ő is észrevett, ezért lenyugtatta magát - Majd én megyek! És bemutatom neked az erdő legszebb részeit.
- Rendben!-mosolyogtam, majd megint hazakísért, és már futott is haza durmolni.
♪ღ♪
Kb. 1:30kor csengetett be hozzánk és már rohantam is hogy lássam az erdőt.
Arca komolyabb volt mint az előtt… egyre kíváncsibb lettem mi az a bizalmas dolog.- Indulhatunk?-kérdezte mosolyt színlelve.
- Igen. - mondtam szintén, bár valamivel izgatottabban, mint ő, és már otthon sem voltam.
Először a sziklánkhoz mentünk, majd lementünk a tengerpartra és összekoszoltuk egymást a homokkal, majd belelöktük egymást a vízbe, mint két hülyegyerek, de végül is jól szórakoztunk attól függetlenül, hogy tetőtől talpig vizesek lettünk, így muszáj volt kifeküdni napozni, de így sem ültünk meg a fenekünkön, és a homokot sem untuk meg… tovább dobáltuk egymásra, így sár pakolást készítve egymásnak, szóval muszáj volt még egyszer bemenni a tengerbe lemosni magunkról a hidratáló, extratermészetes anyagot, pedig majdnem sikeresen megszáradtunk.
- Á így sosem száradok meg! - szólalt meg Jake és elkezdte levenni a felsőjét.
- Tessék?? Mi a fenét művelsz?! – kiáltottam, és inkább a tenger felé fordultam… nem akartam teljesen elalélni a bizonyára tökéletes testén.
- Mi van nem láttál még fiút póló nélkül? – ugratott, és hallottam a hangjában hogy túl jól érzi magát.
- De láttam neten és... - azt akartam mondani hogy majd elolvadtam tőlük de inkább abbahagytam a mondatot minthogy ezzel szívasson mindig.
- Na ha láttál akkor nincs semmi gond! – válaszolta, és odanéztem… persze alapból kiszúrta a szemem a nyolc kocka.
Úgy elpirultam mintha lenne vagy 45C°-os lázam, amit Jake is észrevett.
- Hogy lehet az hogy ilyenkor a lányok jönnek zavarba és a fiúk nem?
- Mert ti már hozzászoktatok a látványhoz!
- Jaj ugyan már te is hozzászoksz majd! – vigyorgott tovább, amire nem tudtam mit mondani. - Na mindegy! Menjünk még van valami amit meg akarok mutatni neked! – nézett az erdő felé, én pedig beleegyezően bólintottam, és elindultunk.
Egész úton azzal bajlódtam hogy ne nézzem azt, amit nem szabadna, így inkább a másik irányba nézelődtem és ezen nagyon jót mulatott.
Egy tisztáshoz értünk az erdő közepén amikor megszólalt.
- Nos itt vagyunk! – dúdolgatta.
Körbenéztem és mindenhol különféle virágokat láttam. Csodás illat volt. Teljesen elmerültem a nyugalomban mikor megfájdult az oldalam és erős, hideg szorítást éreztem.
- SZOFFY!!!- ordította az előttem álló Jake és dühös tekintettel felém futott majd életemben először egy valódi farkast láttam.
Olyan volt mintha a rám támadott volna de hirtelen a szorítás gyengült és az aranybarna farkas elfutott mellettem.
Lerogytam a fűre és csak bámultam ki a fejemből. Az előző jelenetet játszottam le újra és újra, ahogy Jake átváltozott. Nem tudtam hinni magamnak."Biztos csak álmodok vagy képzelődtem! Talán napszúrást kaptam." - hajtogattam magamban, majd egy két másodperccel később farkas morgást hallatott az egész erdő. Erre feleszméltem és felálltam hogy körülnézzek. Néhány ruhadarabkát vettem észre, melyeknek olyan anyaga volt mint Jake nacijának. Összeszedtem őket és egy kupacba leraktam a földre, majd az aranybarna farkas előjött a fák mögül. Bűnbánó tekintettel nézett rám. Én elmosolyodtam és lassan közelebb lépkedtem hozzá. Attól tartottam, hogy elszalad, de nem tette. Sőt! Még ő is közelebb jött, aztán megérintettem a bundáját és elkezdtem simogatni, mint a kutyák , a füle mögött megvakartam majd megöleltem.
Kb. 10 percig csak öleltem semmi mást, míg csak meg nem szólalt a telefonom.
- Hálló? - szóltam bele a telefonba mérgesen. Nem lehet igaz hogy ilyenkor hívnak.
- Szia!Mi van már hívni sem lehet? - szólalt meg Byron a telefonban.
- Jaj szia! De lehet!! Mizujság van? Miért hívtál?
- Na mondom hogy nem lehet hívni ...
- Bocsi csak most jókedvem volt.
- És a telefon hívás egy régi baráttól elrontotta?
- Hát.... talán. Na de mi van?
- Kb. fél óra múlva leszállunk, szóval nemsokára találkozni fogunk!
- E...ez most komoly? Ide jössztök? - mosolyodtam el.
- Aha! Jacky már el is indult felénk!
- ÁÁÁ Dejóó!! Akkor én is megyek!!
- Jaj nem kell ennyire szerelmesnek lenni!!
- Jól van akkor először elkísérem a "fiú" barátomat haza!
- Jaj ne már!! Iszkiri hazafelé és várj rám szépen!!
- Ok megyek haza de nem rád fogok várni hanem rátok !
- Rendicsek! De ha a fiú "barátod" ragaszkodik hozzá hogy kísérd haza akkor menj vele! Nehogy rossz vége legyen a kapcsolatotoknak!
- Na szia!! - nem vártam meg hogy ő is elköszönjön, rögtön leraktam… na szép… ebből a témából sosem mászok ki.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont és Jakere néztem aki bizonyára mindent hallott, ugyanis nevetés szerű hangot hallatott.
"Jaj nekem!Most mindent félreért!" - gondoltam magamban és magyarázatot kerestem, de semmit sem találtam.
Miután abbahagyta a kuncogást a fejével megbökte a hátam és morgott egyet halkan. Bizonyára azt akarta tudatni hogy arra induljak meg hazafelé.El is indultam és egészen addig jött velem amíg valamennyire sikerült meglátnom a házunkat. Akkor megállt és elköszönően bólintott fejével.
- Szia!- köszöntem el én is, és eltűnt a sűrűben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése