18. fejezet

Újból ott voltam, ahol a múltkor, viszont már tudtam...
- Ez csak álom – hangzott gondolataimban.
- Mégis mi? – kérdezte Jake, majd eszembe jutott az a rész, amikor felébredtem legutóbb ebből az álomból… - Oh ugyan már!!!Csak nem gondolod hogy még mindig álmodsz? – érdeklődött, s bevillant egy kis kép sorozat Jacobnak… az a jelenet amikor belépett a Cullen házba Sam helyett értem, hogy hazavigyen… Majd a születésnapom, s mikor először tényleg átváltoztam.
Megálltam, s mellettem futó barátom is megállt. Mi a fene? Ez… mi történik? Ez tényleg meg fog történni? Nem akartam hinni a gondolatainak.
- Mi van kedvesem? – kérdezte, s a tekintetem mi eddig a földön ragadt, a hatalmas aranybarna farkasra tévedt.
Megijedtem.
- Kedvesem?? – kérdeztem értetlenül.
- Mi van veled? Olyan mintha valami emlékezet kiesésed lenne. – vigyorgott farkasként és bevillant neki egy tábor tüzes este… a csodás fények… a csillagok, és a telihold… ahogy a tűz és az ég világítja meg létünket, s közben mindenki turbékol körülöttünk… kivéve mi ketten… majd egyre forróbb a levegő… jól elbeszélgetünk és…
♪ღ♪
Hangos pittyegést hallottam… a fejem elkezdett fájni… Jake gondolatai egyre halványultak, de éreztem hogy aggódik értem… Halványult a látásom… s egyre homályosabb, majd sötétebb lett. A pittyegés egyre jobban hangosodott, s a fejem már majd szét hasadt a fájdalomtól, majd a fény majdnem elvakított… egyre fényesebb lett minden, s a fejfájásom egyre tompább lett. Kinyitottam a szemem s a szobámban találtam magam. Vízszintes helyzetben voltam az ágyamon.
A hang felé néztem, majd megláttam a digitális órát, ahogy 12:30-at mutat.
- Vajon miért? - kérdeztem önmagamtól azon gondolkozva hogy miért pittyeg, majd eszembe jutott… - Jesszus elkéstem! – pattantam ki az ágyból, s már futottam is a szekrényemhez, kivettem valami mindennapos pólót meg farmert, majd öltözködtem volna lefele, de a hálóing alig akart rólam lejönni… - Mű szálas hülyeség!! – akadtam ki és vagy 5 percig szenvedhettem vele mire lejött rólam… össze akartam hajtogatni mikor megéreztem hogy tiszta víz… - Mi a …?? – megszagoltam, majd magam is… - Pfúúj!!! – undorodtam és már tepertem is a fürdőszobába zuhanyozni.
A zuhany alatt volt időm elgondolkozni arról, amit láttam, hogy megcsókoltam a legjobb barátomat, s összejöttünk…
- Vajon lehetséges? Biztos!! Végül is láttam hogy a valóságra gondolt Jake álmomban először… majd erre…
Megborzongtam. Ez biztos jelenthet valamit!! Nem kizárt hogy megtörténik. viszont az a bizonyos tábortűz… olyan közelinek tűnt…
Leállítottam a zuhanyt, s egy száll törölközőbe kirohantam a szobámba.
Megszólalt a telefon türelmetlen ricsaja… Mintha arra vágyott volna hogy mihamarabb a földhöz vágjam.
- Hálló?! – szóltam bele, s a válaszoló hangtól egy gombóc nőtt a torkomban.
- Szia!!! Hol vagy már? Gondoltam eléd megyek… Itt vagyok már a szálloda utcájában de te sehol…
- Ömm… Bocsi Jake csak elaludtam és hát most csúsztam ki a fürdőszobából mert úgy éreztem elég fárasztó egy estém lehetett…
- Most keltél??? – szakított félbe – De hát te mentél fel leghamarabb aludni!! És te még csak most keltél?? – hitetlenkedett még mindig.
- Igen most keltem… és én se nagyon értem hogyhogy… pedig tényleg nem voltam fenn sokáig és nem is buliztam valami sokat. – emlékeztem vissza arra a tegnapi estére, amikor sírástól kimerülten ballagtam fel a szobámba. – Na de öltözök! - eszméltem fel nosztalgiázásomból – Szia! Várlak! Sietek! – soroltam, s meg se vártam hogy ő is elköszönjön, leraktam a telefont az asztalra, megtöröltem magam, s már öltözködtem is felfelé olyan gyorsan, mint még soha. Nem akartam megváratni szegényt, majd mikor végre néztem ki valahogy, rohantam is le a földszintre, hol már nagyba csevegett Jake és a csajok… Na de persze Leila megint flört órákkal bombázta Ashleyt és Sarat még ha nem is akarták… Nagyon rá volt állva barátnőm az újdonsült barátomra…
Elpirultam, s megálltam a lépcsősor közepén őt bámulva. Csak néztem ahogy mosolyogva cseveg velük, és néha tartja a szem kontaktust Leilaval, ami egy kicsit zavart, de egyben nem is, hisz ez csak álom volt nem?
Hirtelen tekintete rám tévedt, s elmosolyodott. Hátrahőköltem egy kicsit, s éreztem hogy az arcom egyre jobban lázban ég, majd felém intett, én pedig megerőltettem magam hogy vissza tudjak térni a földre.
- Szia Álomszuszék!! – köszöntött, mikor mellé értem.
- Szia Jake!! Sziasztok!
- Mehetünk?
- Igen csak… - barátnőimre néztem… nem akartam őket itt hagyni.
- Mi már össze is pakoltunk… és indulunk a reptérre. – biztosított Sara döntés képtelenségemet látva.
- Hát oké… hiányozni fogtok!! – öleltem meg őket, s már intettem is nekik, mert Jake nagyon sürgetett.
Amint kiértünk a kapun Jake visszafojtott nevetésbe kezdett… Vagyis azt hiszem az akart lenni.
- Mi az??? – kérdeztem - Mond már min mosolyogsz!! Én is akarok!!
- Áh semmi-semmi… - nyögte ki nagy nehezen majdnem elnevetve magát.
- Na mond már!! Mond hogy nem rajtam nevetsz!! – noszogattam s erre megrázta a fejét még mindig visszafojtva a nevetést - Hát akkor?? Nem szedem le a fejed, hisz nem rajtam nevetsz… akkor miért nem mondod el?! Na!!! – könyörögtem kiskutyaszemekkel, és kijött a torkomon egy szimpla nyüszítés, amire Jake felfigyelt.
- Ezt hogy csináltad? – komolyodott el hirtelen.
- Hát… könnyen… Már rég nem adtam ki ezt a hangot de otthon mindig ezt használtam ahhoz hogy elérjek valamit… na meg a kiskutya szemeket…
Jake olyan komoly arcot vágott mint amit még sosem láttam tőle, s közben a szemembe nézett mélyen miközben besétáltunk az erdő sűrűjébe.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle már gyanakodva.
- Öhm… Semmi… - kapta el a fejét, s újból elmosolyodott – A barátnőd aztán tud próbálkozni… - mondta ki végre , amire elnevettem magam.
- Hát igen… ha valaki bejön neki akkor azt meg kell próbálnia megszerezni… Szerinted miért az a jelmondata hogy „Aki nem mer az nem nyer” ?!
- Már értem. – nevette el magát ő is – De amúgy jó csaj… csak nem bevésődésem. – vette komolyra a szót és a hangulat szomorkásra váltott.
- Ugyan Jake!! Tudod hogy meg fogod találni!! – bíztattam barátomat, de megrázta a fejét hitetlenkedve – Tudod mit?! Egyszer elindulunk világköröli útra és megkeressük a párod oké? – bíztattam és végre elmosolyodott.
- De az Eifel torony tetején fogunk pizzát vacsizni!
- Benne vagyok! – kacsintottam rá, s tovább folytattuk utunkat.
♪ღ♪
Meglátva Emilyék házát megint azt játszottuk el mint az elején…
- Na ki ér oda hamarabb? - incselkedett barátom.
- Én ha te nem startolsz! – kiabáltam már futva a mögöttem sétálgató barátomnak, s ő is elkezdett futni ógatva hogy nem vártam meg míg azt nem mondja Rajt …
Szokás szerint megint én nyertem és ki sem fáradtam, pedig minden erőmet beleadtam hogy legyőzzem vérfarkas barátomat, aki lihegve ért az ajtóhoz…
- Na már megint… hogy tudsz olyan hangot kiadni mint a farkasok és hogy tudsz legyőzni futásban? Pedig most tényleg beleadtam még a farkas erőmet is az igazságtalanságodért. – nyögte ki szapora levegőket véve.
- Nem tudom… talán elhagyott az erőd. – kacagtam rajta, s beléptem a kis házikóba ahol már mindenki várt.
- Sziasztok! - köszöntöttem barátaimat
- Sziasztok! – üdvözöltek ők is, és már jött is az első kérdés Jaredtől.
- Hol voltatok ilyen sokáig? Már azt hittem eltévedtél… - nevetett saját viccén, amire mind elmosolyodtak…
- HaHaHa… nagyon vicces – vágtam be a komoly rendőrt, s leültem a helyemre.
- De Tényleg!! Hol voltál eddig? – kérdezte Quile.
- Elaludt… - válaszolt helyettem Jake és erre a szóra megpróbáltam magam olyan kicsire összehúzni amilyenre csak lehet.
Persze mind elkezdtek nevetni és hitetlenkedni hogy most ezt komolyan mondta e, én pedig elkezdtem a durcát, majd jött egy kérdés, ami fejbekólintott…
- És mit álmodtál Csipkerózsika? – kérdezte Paul még mindig nevetve.
Éreztem ahogy teljesen elvörösödök és a szívem egyre hevesebben kezd el verni, és Jake hangjára pedig majdnem elájultam.
- Jesszus? Te aztán pikánsat álmodhattál ha ennyire elkezdett verni a szíved. – kacagta el magát, és tovább húzott – Na! Mond már el!
- Ömm… majd… csak ha beteljesül akkor mondom el… - mondtam határozottan, majd felálltam és elindultam a tányérok, s evőeszközök felé, és szó nélkül megterítettem gondosan és a Farkas falka minden mozdulatomat figyelte, én pedig csak lehajtott fejjel még mindig fülig pirulva csak tettem a dolgom…
Lassan a fő étel is a terítékre került.
- Bizonyára már farkas éhesek vagytok. – tereltem a gondolatokat, s végre leszálltak rólam és elkezdték az ebédet.
Jól elbeszélgettek most is a Cullen családról és a további vámpírokról, mint megszokott…
Nem unják meg egyszer ezeket a témákat? Vagy én, vagy a történelemről, vagy a vámpírok… viszont annak örültem hogy nem olyanok mint a többi fiúk, akik csak a fociról, a kocsikról és egyéb másról tudnak beszélni…
Jake mindvégig az én arcomat böngészte, s ezért egyszerűen nem tudtam leállítani azt, hogy vörös legyen a fejem.
- Mit szólnátok ha mi rendeznénk egy külön Tábor tüzes Szülinapi bulit? – kérdezte hirtelen, amitől eléggé megijedtem.
Mind elhallgattunk, én pedig ijedten tekintettem barátomra, persze már a vörös erősebb árnyalatában úsztam, Jake pedig értetlenül pillantott rám hogy mi bajom lehet.
- Szoffy - kezdett bele mondatába, majd éreztem hogy minden tekintet rám irányul és a piros foltra a szemeim alatt.
Nem bírtam tovább. Felálltam és kirohantam a házból be az erdőbe, majd egyszer csak úgy éreztem szétszakadok, s nem bírok tovább a bőrömben maradni.