Lassan beballagtam a házba és nem tudtam kiverni a fejemből ahogy az a hatalmas aranybarna farkas mellettem volt és öleltem. Elgondolkodó arccal léptem be az ajtókon és teljesen elfelejtettem hogy ma vendégeket vártunk.
- Szia!!! - ugrott fel a székéről Byron és kitárt karokkal felém lépdelt.
- Szia! - intettem oda neki, és az istenért se mentem volna felé egy lépést sem. Belegondolni hogy mi lesz amikor Jakkel találkozunk... jaj inkább nem is gondolok bele, de abban szikla szilárd biztos vagyok hogy mind Byron hibája.
Megölelt, amit én nem viszonoztam, mire felkapta a vizet:
- Mi van haragszol?
- Igen!
- ÚÚÚÚ!!! - hergelt tovább Jacky, s egy gyilkos pillantást vetettem rá amitől még jobban beindult.
- Na és mi a baj? - kérdezte óvatosan Byron amit imádtam benne.
A haragom hirtelen elszállt. Ki tudna haragudni egy ilyen fiúra mint ő? És azok a kiskutya szemek amikkel rám néz.... "ÁÁÁÁ !!! Térj vissza Szoffy a jelenbe!!! Te nem vagy szerelmes senkibe!! Főleg nem a bátyád legjobb haverjába!!! Csak voltál!!! Az a múlt!! Ne ess vissza!!!" - ordítottam magamban és sikerült újból haragudni rá!
- Miattad kinevetett a haverom!!! Ki tudja most mit gondol...
- Á! Szóval azért haragszol rám mert azt mondtad TE hogy a fiú barátodat hazakíséred és ő ezt félreértette? Ezt nem értem! - gondolkodott el - Ehhez nekem mi közöm?
Nyávogtam egy "Hülye" szót, és a karjába bokszoltam egyet, majd a fejem a pólójába temettem mintha a normális bátyám lenne.
- Hát jó! - kacagta el magát és még jobban átölelt.
- A többiek már dőlteken a nevetéstől és már én is elkezdtem nevetgélni mert nem bírtam visszatartani a nevetést a saját hülyeségemen.
Sara felállt a kanapéról ahol egyedül ült és odajött hozzánk megölelni engem, és köszönni.
Majd odajött Ashley és Layla is és mint egy nagy család összegubództunk
- Valaki mentsen ki innen!! Jackson kérlek! - könyörgött Byron a nagy ölelésből.
- Hülye leszek segíteni!!!- elővette a telóját és lefényképezett minket, majd Byron kiszabadult az ölelésünkből és elkezdte kergetni Jacky.
Mi csak álltunk és néztük hogy a nappaliban kergetőzik a két srác majd kifutottak az udvarra, és ott folytatták tovább a kergetőzést.
- Jacob segíts!-ordított Jacky és megborzongtam.
- Nee légyszi!! Nekem segíts!! - hallatszott Byron hangja is.
- Oké! – Hallottam meg Jake hangját, majd a csajok kimentek az udvarra hogy tovább nézzék a műsort de nekem a földbe gyökerezett a lábam.
- Te nem jösz? – fordult vissza Ashley.
- Ömm... majd... mindjárt... - mondtam akadozva majd ideges nevetgélésbe kezdtem.
- Háháá!! Megvagy!!- hurcolták be Jacksont az előcsarnokra hirtelen.
- Nee!! Légyszi engedjetek el!! Szoffy kérlek! - nézett rám segítség kérő szemekkel, amire én nem válaszoltam csak megrántottam a vállam.
- Ott a telefon a zsebembe csak hagyjatok!!!
- Szívem segítenél? Úgy látszik Szoffy lefagyott. - mondta Byron Sarára nézve, én meg elindultam és, kitöröltem a képet csak hogy visszaszívja.
- Áh úgy látszik mégis él! Köszi! – mosolygott rám.
Persze én is elmosolyodtam. Hogyne már amikor már ezer meg egy ilyen helyzetben működtünk együtt… még a régi szép időben, amikor nem léteztek a közelünkben farkasok.
- Szia! Én Byron vagyok a kis pirulós az Sara a barátnőm, mellette Ashley és a kis szépségkirálynő Layla. – mutatott be Byron mindenkit, amit megszabadultak Jackytől.
- Jacob!! – fogadta el az üdvözlést - Szoffy "fiú barátja"! - mutatkozott be Jake is és mindenki elnevette magát rajtam kívül.
Én bevágtam a durcát és elindultam a hátsó kert felé amikor Jake megfogta a karom, magához húzott és átölelt. Úgy látszik nem csak a keze, hanem az egész teste forró.
- Jól van na!! Ne durcizz már!! Csak ez az egy ismertető jegyem volt!
Nem szóltam egy szót sem de az a mosoly ami ellen küzdöttem megjelent az arcomon.
- Ebben igaza van!! - szólalt meg Byron még mindig kacarászva - Meg amúgy is! Ezen most mit kell felkapni a vizet? Én is a fiú barátod vagyok!
- Igen az vagy! És épp ezért kaptam fel a vizet! – morogtam, és nagyot sóhajtott.
- Jaj ez a szerelem...
Ez után a kifejezése után nem bírtam megállni hogy ne ordítsam le a fejét.
- Hagyjál már ezzel a régi sztrorival! 14 éves voltam! Nem tudtam eldönteni kit szeressek! És nem a szerelem miatt kaptam fel a vizet hanem azért mert nem értem ha azon nem nevetitek el magatokat hogy te a fiú barátom vagy, akkor azon mért kell nevetni hogy Jake a barátom?
Már szinte sírtam annyira mérges voltam az egész társaságra.
Kiszaladtam a színpadhoz eszeveszett gyorsasággal hogy ne lássák az épp kiszökni készülő könnycseppjeimet, és mikor odaértem, elhelyezkedtem a színpad egyik sarkába s összegubózva elkezdtem sírni.
Kis idő után láttam, hogy Byron megjelenik mellettem azokkal a bűnbánó szemekkel.
- Menj innen! Látni sem akarlak! – kiabáltam, akármennyire is nehéz volt ezeket a szavakat kinyögni.
- Bocsáss meg! – húzódott oda mellém, és átkarolt - Tudom hogy nem vagy belém már szerelmes! Megígérem hogy többé nem foglak ezzel szekálni! – mondta, de még mindig sírtam... nem tudtam abbahagyni. - Megígérem! Csak kérlek nyugodj meg! – vigasztalt, s elkezdte simogatni a vállamat, amire egy kicsit megnyugodtam, és a mellkasára dőltem… úgy sírtam tovább, viszont már nem volt bennem harag, csak ott akartam feküdni rajta, és lassacskán teljesen megnyugodni.
- Szia!!! - ugrott fel a székéről Byron és kitárt karokkal felém lépdelt.
- Szia! - intettem oda neki, és az istenért se mentem volna felé egy lépést sem. Belegondolni hogy mi lesz amikor Jakkel találkozunk... jaj inkább nem is gondolok bele, de abban szikla szilárd biztos vagyok hogy mind Byron hibája.
Megölelt, amit én nem viszonoztam, mire felkapta a vizet:
- Mi van haragszol?
- Igen!
- ÚÚÚÚ!!! - hergelt tovább Jacky, s egy gyilkos pillantást vetettem rá amitől még jobban beindult.
- Na és mi a baj? - kérdezte óvatosan Byron amit imádtam benne.
A haragom hirtelen elszállt. Ki tudna haragudni egy ilyen fiúra mint ő? És azok a kiskutya szemek amikkel rám néz.... "ÁÁÁÁ !!! Térj vissza Szoffy a jelenbe!!! Te nem vagy szerelmes senkibe!! Főleg nem a bátyád legjobb haverjába!!! Csak voltál!!! Az a múlt!! Ne ess vissza!!!" - ordítottam magamban és sikerült újból haragudni rá!
- Miattad kinevetett a haverom!!! Ki tudja most mit gondol...
- Á! Szóval azért haragszol rám mert azt mondtad TE hogy a fiú barátodat hazakíséred és ő ezt félreértette? Ezt nem értem! - gondolkodott el - Ehhez nekem mi közöm?
Nyávogtam egy "Hülye" szót, és a karjába bokszoltam egyet, majd a fejem a pólójába temettem mintha a normális bátyám lenne.
- Hát jó! - kacagta el magát és még jobban átölelt.
- A többiek már dőlteken a nevetéstől és már én is elkezdtem nevetgélni mert nem bírtam visszatartani a nevetést a saját hülyeségemen.
Sara felállt a kanapéról ahol egyedül ült és odajött hozzánk megölelni engem, és köszönni.
Majd odajött Ashley és Layla is és mint egy nagy család összegubództunk
- Valaki mentsen ki innen!! Jackson kérlek! - könyörgött Byron a nagy ölelésből.
- Hülye leszek segíteni!!!- elővette a telóját és lefényképezett minket, majd Byron kiszabadult az ölelésünkből és elkezdte kergetni Jacky.
Mi csak álltunk és néztük hogy a nappaliban kergetőzik a két srác majd kifutottak az udvarra, és ott folytatták tovább a kergetőzést.
- Jacob segíts!-ordított Jacky és megborzongtam.
- Nee légyszi!! Nekem segíts!! - hallatszott Byron hangja is.
- Oké! – Hallottam meg Jake hangját, majd a csajok kimentek az udvarra hogy tovább nézzék a műsort de nekem a földbe gyökerezett a lábam.
- Te nem jösz? – fordult vissza Ashley.
- Ömm... majd... mindjárt... - mondtam akadozva majd ideges nevetgélésbe kezdtem.
- Háháá!! Megvagy!!- hurcolták be Jacksont az előcsarnokra hirtelen.
- Nee!! Légyszi engedjetek el!! Szoffy kérlek! - nézett rám segítség kérő szemekkel, amire én nem válaszoltam csak megrántottam a vállam.
- Ott a telefon a zsebembe csak hagyjatok!!!
- Szívem segítenél? Úgy látszik Szoffy lefagyott. - mondta Byron Sarára nézve, én meg elindultam és, kitöröltem a képet csak hogy visszaszívja.
- Áh úgy látszik mégis él! Köszi! – mosolygott rám.
Persze én is elmosolyodtam. Hogyne már amikor már ezer meg egy ilyen helyzetben működtünk együtt… még a régi szép időben, amikor nem léteztek a közelünkben farkasok.
- Szia! Én Byron vagyok a kis pirulós az Sara a barátnőm, mellette Ashley és a kis szépségkirálynő Layla. – mutatott be Byron mindenkit, amit megszabadultak Jackytől.
- Jacob!! – fogadta el az üdvözlést - Szoffy "fiú barátja"! - mutatkozott be Jake is és mindenki elnevette magát rajtam kívül.
Én bevágtam a durcát és elindultam a hátsó kert felé amikor Jake megfogta a karom, magához húzott és átölelt. Úgy látszik nem csak a keze, hanem az egész teste forró.
- Jól van na!! Ne durcizz már!! Csak ez az egy ismertető jegyem volt!
Nem szóltam egy szót sem de az a mosoly ami ellen küzdöttem megjelent az arcomon.
- Ebben igaza van!! - szólalt meg Byron még mindig kacarászva - Meg amúgy is! Ezen most mit kell felkapni a vizet? Én is a fiú barátod vagyok!
- Igen az vagy! És épp ezért kaptam fel a vizet! – morogtam, és nagyot sóhajtott.
- Jaj ez a szerelem...
Ez után a kifejezése után nem bírtam megállni hogy ne ordítsam le a fejét.
- Hagyjál már ezzel a régi sztrorival! 14 éves voltam! Nem tudtam eldönteni kit szeressek! És nem a szerelem miatt kaptam fel a vizet hanem azért mert nem értem ha azon nem nevetitek el magatokat hogy te a fiú barátom vagy, akkor azon mért kell nevetni hogy Jake a barátom?
Már szinte sírtam annyira mérges voltam az egész társaságra.
Kiszaladtam a színpadhoz eszeveszett gyorsasággal hogy ne lássák az épp kiszökni készülő könnycseppjeimet, és mikor odaértem, elhelyezkedtem a színpad egyik sarkába s összegubózva elkezdtem sírni.
Kis idő után láttam, hogy Byron megjelenik mellettem azokkal a bűnbánó szemekkel.
- Menj innen! Látni sem akarlak! – kiabáltam, akármennyire is nehéz volt ezeket a szavakat kinyögni.
- Bocsáss meg! – húzódott oda mellém, és átkarolt - Tudom hogy nem vagy belém már szerelmes! Megígérem hogy többé nem foglak ezzel szekálni! – mondta, de még mindig sírtam... nem tudtam abbahagyni. - Megígérem! Csak kérlek nyugodj meg! – vigasztalt, s elkezdte simogatni a vállamat, amire egy kicsit megnyugodtam, és a mellkasára dőltem… úgy sírtam tovább, viszont már nem volt bennem harag, csak ott akartam feküdni rajta, és lassacskán teljesen megnyugodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése