14. fejezet

Szinte minden nap elmentem Emilyékhez segíteni, és minden alkalommal finomabbnál finomabb - nehezbbnél nehezebb - sütiket készítettem. Majd egy nap nagyon furcsán viselkedtek velem.
- Szia Szoffy! - köszöntött barátnőm kitárt karokkal.
- Szia! - köszöntem én is. Érdekes volt ez az ölelés dolog., hisz ilyet sosem csináltunk.
- Milyen gyönyörű naunk van nem? - nézett fel a felhőtlen égboltra.
- Igen! Nagyon szép, és jó meleg is van. - mosolyogtam.
- Szia Szoffy! – ölelt meg hátulról Jake. Úgy megilyedtem tőlle hogy azt hittem ott, azon nyomban szívrohamot kapok.
- Szi...szia! – nyögtem remegve, míg ő jól mulatott rajtam, és már indult is a házikó felé.
Emily belémkarolt és húzott magával be a házba.
- Neked nem kéne őrjáraton lenned? - kérdeztem értetlenkedve.
- Nekem mára ennyi volt. Embrynek nincs ma suli így... - nem fejezte be ... tudta jól hogy már ennyiből megértünk mindent.
- Hát akkor csorgasd a nyálad! - mondtam incserkedve és már vettem is ki a tojást a hűtőből.
- Tudhatnám hogy ma mit sütsz?
- TITOK!
- Héé!! Most miért?
- Mert még magam sem tudom mit készítek... valami újat összedobok... ha meg nem sikerül akkor elszaladok valami sütiért. - mosolyogtam gúnyosan de Jake szomorú tekintetére megesett a szívem - Jól van! Nyugi! Nem rontom el! – vigyorogtam rá.
Esküszöm mint a gyerekek az óvodában, azt csináljuk. Ez már beteges.
Megráztam a fejem ezekre a gondolatokra, majd a telefon megcsörrent.
- Jake kérlek vedd fel! - mondta Bbarátnőm tésztát gyúrva.
- Halo? – szólt bele - Igen Persze! Meglesz! Nyugi lefoglalom!-mosolyodott el Jacob. - Oké! Siessetek! Szia!
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsiskodva
- Az egyik barátnőm.
- Az egyik?!
- Igen! Úgy mint te!
- Hát jó... nekem nincs semmi közöm hozzá!
- Milyen igaz! Na belekezdesz még ma vagy rendeljek?
- Oké Oké! Ne siettes! Ennyire akarsz szenvedni?
- Miért szenvednék?
- Tudod milyen illatok terjengenek itt miközben készül? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Emily.
- Nem! De... most hogy mondod... így már értem hogy miért szenvedés.
- Sok Sikert! - kezdtem el felverni a tojás sárgáját a cukorral
- Te ezeket mikor vetted elő? - kérdezte Jake meglepődötten.
- Amikor telefonáltál... - néztem rá értetlenkedve, majd ez után már a süteményről beszélgettünk.
Segített a hozzávalókat hozzáadni, majd mikor végre készen lett a massza megmutattam hogy kell szépen egyenletesen beleönteni a kivajazott, lisztezett sütőbe, és utána ő mindent lerendezett a sütéssel. Míg barátom a sütővel bajlódott addig én hozzákezdtem a krémhez. Épp tökéletesre kevertem mikor a piskóta készen lett. otthagytuk egy kicsit hűlni a tésztát, és belekezdtükünk a legfinomabb részébe, a legtetejébe.
Itt aztán jól elszórakoztuk magunkat. A Fanta véletlenül rámborult Jakenek köszönhetően,én pedig visszaadtam neki azt a mi jár... egy csomag vaniliaport fújtam az arcába, na de persze nem volt teljesen szándékos, de a barátom úgy döntött megadja a magamét én pedig elkezdtem hátrálni és véletlenül Emilynek mentem, aki éppen a szószt akarta megkóstolni, és a szája helyett, a ruhájám landolt.
- Uppsz! Bocsi Nem volt szándékos! Jake nem hagy! - mondtam és alig bírtam visszatartani a nevetést a kis vörös foltnak köszönhetően ami olyan volt, mintha egy kisbaba festette volna a tiszta, fehét vászonra.
- Oh ugyan semmi baj! - Emily hátra fordult,és úgy döntöttem inkább hátrálok és Jake mögé bújok, és jól tettem, ugyanis Emily hirtelen visszafordult, és hatalmas lisztfelhő keveredett
- Ezt megkaptad! - kacagott barátnőm, és képtelen voltam nem Jacobra tekinteni.
Az arca tiszta liszt lett, majd belemarkolt a kitett túróba és a pofámba nyomta.
Egy tojásért elszaladtam a konyha túlsó végére és hozzávágtam Jacobbhoz de az a hülye lehajolt és Emily fején végezte. Már kinyúltunk a kacagástól, alig bírtam bocsánatot kérni annyira nevettem.
- Na jó! Fejezzü be! Fojtassuk inkább a munkát! - nyögdöste Emily a könnyeit letörölve szeméről.
- Rendben! - mondtuk kórusban, és szaladtunk a fürdőszobába.
- Ha tudom hogy ez megy akkor el se megyek őrjáratra többet! – mondta miközben vízzel öblítette azt a tökéletes arcát.
- Na azt már nem! Így is elment egy csomó idő! Sosem lesz kész a süti! – mondtam immár törölközőbe bugyolálva
- Kár! Pedig jól néz ki a piskóta ... és az illata... arró ne is beszéljünk.
Elmosolyodtam és átadtam Jakenak is a törcsit, majd tisztán kikószáltunk a konyhába és megrémültem.
- Jesszus! Mi történt itt? - kérdeztem elképedve a hatalmas rumlitól.
- Három csirkefogo járt itt és szétdobáltak mindent. - rázta meg a fejét Emily dühöt színlelve.
- Kihültek a piskóták! Jöhet a túró! Megcsinálnád lécci?! – futott Jake mit sem törődve Emilyvel és a kupival.
- Megcsinálnád légyszi! – kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Örömmel! - egyezett bele és már fogta is meg a tálat és öntötte a piskótára. Amíg ő azzal bajlódott hogy szép egyenletesen legyen rajta, én megcsináltam a tetejét, Emily pedig sürgölődött körülöttünk.
- Oké! Az úgy már tökéletes lesz!- mondtam ránézve a világ legjobban elkent krémjére.
Elővettem pár narancsot és elkezdtem meghámozni majd felszeletelni. Jake mellém állt és ő is ugyanazt csinálta, majd mikor elegendő narancsot ettünk meg, és közben raktunk félre egy párat, rászortuk a túró tetejére, végül ráöntöttük a zseléféleséget és betettük a hűtőbe.
- Kész is! - mondtam büszkén - Köszi Jake! Nem mondom azt hogy hamarabb készen lett de legalább kevesebb volt a munkám. - nevettem.
- Nincs mit! Máskor is!
- Álmodj csak! - szólalt meg barátnőm és lehuppant egy székre, majd mi is követtük csodálatos példáját, és amint letettük a fenekünket megcsörrent a telefon.
- Biztos a másik barátnőd!
- Halló? - szólt bele, miközben hitetlenkedve tekintett rám - Oké! Akkor fél négy! Meglesz! Azt hiszem. Rendben! Szia! – mondta, és vigyorogva letette a telefont - Eltaláltad!